Lapszemle, 1932. november

1932-11-21 [1391]

uai szemekkel őrködik afelett, hogy Németország itt ne fészkelje he magát egy az olasz expanziót veszélyeztető módon. A világnak ebben a részében Olaszország nemcsak Franciaországgal, hanem Németországgal is küzd. Természetes volt, hogy a békeszerződések által szétmarcangolt Magyarország mindkét kezét kinyújtotta, amikor hirtelen felajánlották neki Olaszország barátságát. Egy angol intervenció Rothermere lord "DSil#-Mail-cikke* dacára sohasem jött komolyan tekintetbe; mlg Franciaország épen azoknak a népeknek volt a védnöke, amelyek ellen Magyarország revíziós politikájának kellett irányulnia. Ennek dacára egy pillanatig ugy nézett kl, mintha Magyarország francia kölcsönök kedvéért Franciaország igájába illeszkednék bele, agy extraturába, amely Róma összes terveit keresztezni fenyegette. Ezért fellélegzettek Olaszországban, amikor kiderült, hogy Franciaországnak is be kellett gombolnia pénzes zacskóját, amivel a francia kérő ugyan sehogysem tünt el Budapestről, de mégis ismét olasz riválisa mögé ^épett vissza, EZ legalább ma a.felfogása Olaszországnak',amely Gömbös római útját a régi barátság uj megerősítésének és a Párisbudapesti^flirt megszakításának magyarázza. Egy vendéget, aki ilyen Üzenetet hozott, érdemszerden kellett ünnepelni, mindenekelőtt, ha olyan országból j#tt, amely épen 2 millió aláírást gyűjtött, hogy Mussolininak a fascista forradalom 10. évfordulójához gratuláljon. A magyaroknak megmutatni, hogy mennyire szeretik őket, könnyebb volt, mint kifürkészni, hogy mit lehet értük tenni. Kölcsönöket Olaszország nem adhat... így nem marad más hátra, mint az olasz-magyar kereskedelmi vonatkozások kiépítése. De hogyan, amikor Mussolini 10 évig dolgozott, hogy Olaszországot külföldi élelmiszerektől, tehát a magyaroktól is függetlenítse?... És a határokon a magyar nyájak