Lapszemle, 1932. november
1932-11-04 [1391]
megjegyzi, hogy már hosszába idő óta ismeretes volt, hogy Zaleski és eddigi helyettese Beck ezredes között lényeges személyi és tárgyi ellentétek léteztek, A lengyel külpolitikát épen a legközelebbi időben a legpontosabban kell figyelni , mielőtt a személypolitikai változás befejező politikai méltatása lehetséges lesz.- Rudolf Herrnstadt, a Berl. Tagebi. /3-5*2/ yarsól állandó levelezője Za-_ leski lemondásáról cikkezve a távozó külügyminiszter egyéniségét és politikáját méltatja, majd azt a kérdést veti fel, hogy milyen Becfr uj külügyminiszter külpolitikai iránya? Erre a kérdésre nem lehet választ adni, mert ez az irány nem létezik. Beck nem az irány, hanem a módszer embere, ő sem Németország programmatikus ellensége, sem Oroszország programmatikus ellensége, hanem szenvedélyes taktikus, aki persze figyelemreméltó aggálytalansággal szokott játszani. Ennélfogva nem lehet azzal számolni, hogy belátható időnbeiül változás lesz észlelhető Lengyelország külpolitikájában. Legfeljebb annyiban lesz észrevehető, amennyiuen az Európában eziőőszerint uralkodó az a tendencia:"El Genftől, vissza a titkos diplomáciáét!" Beckben szinte erre predestinált politikust fog találni. Egyébként nincsen kizárva, hogy a titkos diplomácia buktatta meg Zalesklt és hozta Becket. Ha az ember mérlegeli, hogy milyen főbenjáró kérdés mozgatja ezidőszer int a lengyel külpolitikát olyan erősen, hogy azon egy miniszter megbukhatlk, akkor arra a következtetésre jut, hogy ilyen csak egy van; AZ Oroszországgal való támadást kizáró paktum kérdése, tehát egyrészt az Oroszország és másrészt ellenségesekké vált barátjal Franciaország, Lengyelország és Románia közötti titkos tárgyalások kérdése. Á Voss. Ztg_. /2-5£6/ szerint hiábavaló lenne zaleski lemondásának konkrét"okát keresni. Ugy az • , orosz-lengyel megnemtámadási paktum kérdésében, valamint Lengyelországnak as uj francia leszerelési tervvel szemben való magatartása-