Lapszemle, 1932. október

1932-10-14 [1390]

felismerés nem szabad, hogy akadálya legyen annak, hogy ínségintéskedések tétessenek mezőgazdaságunk védelmére, életképességi fenntartására, mint ahogyan a birodalmi kabinetben elkerülhetetlennek tartottuk. Éveken keresztül olyan gazdasági politikát folytattak, amely az ipari termelésnek erősen kedvezett az agrártermelés kárára, AZ árolló elviselhetetlen lett. Ma arról van szó, hogy a mezőgazdasági termelés számára megteremtsük azokat az életfeltételeket, amelyek megóvják a teljes összeomlástól, különösen a paraszti nemesítés! gazdálkodás összeomlásától. Nem akarunk gazdasági háborút, de ki kell mondanom azt az elvárást, hogy mindenekelőtt a külföldön ne zárkózzanak el mezőgazdasági lakosságunk különösen ínséges helyzete elől, annál is inkább, mivel épen az érintett országokban fogják a legjobban megérteni, hogy milyen életszükséglet minden állam számára, hogy alaptermelését intakt állapotban tartja. Van egy eszköz a Németországba való behozatalsan érdekelt államok számára, a német kontlngentálásl politikát feleslegessé tenni, azaz, hogy gondoskodjanak az ipari protekcionizmusnak a világon való érezhető leépítése érdekében. Ha a világ ismét hajlandó lesz nagyobb terjedelemben német ipari gyártmányokat felvenni és ha ilyen módon a világpiac legalább a munkanélküliek egy részének ismét munkát ad, akkor munkásságunk vásárlóereje is újból emelkedni fog és a mezőgazdasági termeivények felvevőképessége is fokozódni fog. A kormányprogramm szociálpolitikai részére vonatkozóan, amely szintén ilyes kritika tárgya volt, a kancellár többek között a következőket jelentette ki: Nem osztunk szét : milliárdos ajándékokat" a vállalkozók között, hanem célunk: lehetőleg a munkanélküliek sok millióinak ismét munkalehetőséget és kielégítő exisztenciális lehetőséget szerezni. Azt hiszem, hogy ebben, igazat adott nekünk a gazdasági programm eddigi