Lapszemle, 1932. október

1932-10-31 [1390]

hanem a helyzetének stabilizálását sóvárgó Európára nézve ls. Rámutat ezután a béketárgyalások két legjellegzetesebb eltévelyedésére, ós pedig a Wilsoni ideológiára, valamint a Clemenceau személyében megtestesült anakronisztikus reakcióra Lépésről-lépésre dokumentálja az éveken keresztül és különböző helyeken keresztül folytatott tárgyalásokban következetesen megnyilatkozó békéretörekvő olasz politikai direktívát amely általában megértéssel és helyesléssel találkozott. A cikkíró Itt nem felejti el, hogy utaljon az európai báke állandósítására ós biztosítására Mussolini által megrajzolt kép egyik kiemelkedő részletére, az évek óta hangoztatott revíziós szükségességre amely hivatva volna egyebek között megszabadítani több államot a pénzügyi kötelezettségek,, a háború utánu ultraprotekclonlzmus és egyéb gazdasági eltévelyedések kényszerhelyzetéből. Mintegy Mussolini beszédének visszhangja képen' nyomatékosan hangsúlyozza azután, hogy az európai békés fejlődés nem valósitható ós nem mozdítható elő egy úgynevezett hegemonikus és politikai valamint katonai rezsim nyomása alatt Kijelenti, hogy ugy a saját mint Európa szabadságát és biztonságát tartva szemelőtt az olasz nép nem engedheti meg, hogy bármely oldalról ls ilyen hegemónia alakuljon ki. Az olasz politikának egy másik sarkalatos pontját ls kidomborítja, és pedig a leszerelési kérdésben elfoglalt álláspontját felsorakoztatva azokat a már ismert érveket melyek szerint lehetetlenség', hogy továbbra ls két kategóriába sotozzák a nemzeteket, egyik oldalon azok amelyek szabadon fegyverkezhetnek a végtelenségig, másik oldalon pedig azok, amelyeket szerződések által a fegyverkezések minimális