Lapszemle, 1932. október

1932-10-26 [1390]

Külpolitika ... Mussolini torinói "neszedéhez a Germania /«;4-i;96/ hosszabb megjegyzést füz, amelyben kifejti, hogy ha még bizonyítékra lett volna szükség, hogy milyen szorosan támaszkodik ma az olasz poli­tika Angliához, ugy Ilyent szolgáltat az a beszéd, amelyet Musso­lini Torino történelmi földjén tartott, semmi sincsen már meg ab­ból az előbbi külpolitikai aktivlzmusból, amely nem riadt vissza a szomszédok ellen való nyilt fenyegetésektől és gondolatban a fas­cizmust minden vonalon messzemenő előremenetelében látta. Senki más mint Mussolini helyezi magát arra az álláspontra, hogy a Népszö­vetséget épen akkor kell támogatni, ha az beteg, és az államférfiak főkötelessége a békekészséget Európában erősíteni. Az is, hogy a Duce Németországot figyelmezteti, hogy ne fegyverkezzék a leszere­lési konferencia végleges döntése előtt, feltétlenül megfelel az angol álláspontnak, miáltal véget kellene, hogy érjen az a mese, mintha Olaszország a legutóDbi hónapokban 100 százalékig támogat­ná az egyenjogúsági kérdésben való német taktikát* Csupán egy, persze nem lényegtelen pontban különbözik az olasz álláspont az angolokétól: mig az ismert angol emlékirat kifejezetten tagadja Németországnak a többlek leszerelésére való igényét, addig Musso­lini a német jogi felfogást és ezzel tehát Németországnak azt az igényét is támogatja, a többiek leszerelési kötelezettségének be nem váltása esetében cselekvési szabadságot saját magának igényel­ni, AZ adósságkérdésben az Kgyesült Államokhoz intézett felszólí­tás az olaszoknak a lausanne1 konferencia idejében a politikai adósságok végleges és teljes törléséről tett feltűnést keltő nyi­latkozatára tett, amely kiindulópontját képezte a gentleman-egyez­mény formulázásának. Ha ma Parisban és Londonban megkísérlik, hogy közös irányvonalakat hozzanak létre az ad ós ságpolit lkában Ahe (ItV

Next

/
Thumbnails
Contents