Lapszemle, 1932. szeptember

1932-09-03 [1389]

verezésael szeretné elterelni a figyelmet a maga belső gyengeségéről* Maga a német közlés szövege még nem ismeretes, német forrásból eredő tudósítások szerint a berlini francia nagykövetnek tett német hivatalos közlés sec; sem memorandum, sem nem szóbeli jegyzék, oálja pedig a németek szerint az hogy folytatódjanak a német követelésekről Lausanneban, Franciaországgal és Angliával megkezdett tárgyalások, A dolog ilyen beállitása a Tempa azerint félreértést okozhat. Mert igaz, hogy Lausanneban Papén kísérletet, tett acélból, hogy Herriotval ez ügyben tanácskozást kezdjen, Herriot azonban a leghatározottabban elzárkózott az elől, hogy egy ilyen kényes óa veszedelnes terrénumra lápjen. Tanácskozását tehát melyeknek folytatásáról lehetne sző, nem voltak, a mostani német dénáron tehát csak ujabb kísérlet ilyen tárgyalások felvételére. A Tempa pedig mielőtt az ügy érdeméről nyilatkozna, siet megállapítani, hogy a leszerelés, jobbanmondva Németország ujabb felfegyverzésének kérdése a békeszerződés összes aláíró hatalmait érdekli, lehetetlen tehát, hogy e kórdósben közvetlen francia-német tárgyalásokat kezdjenek» Ami pedig a német követelések elvi alapjait illeti, Németország helyzete jogilag tarthatatlan, mert valótlan az, hogy a népszövetségi tagság nem fér össze a szerződésekben foglalt, bizonyos államokra nehezedő kötelezettségekkel. Másrészt e kérdést jogosan a leszerelési konferencia elé sem lehet vinni, mert e konferencia feladata a fegyverkezések csökkentése, nem pedig olyan állam fegy« í verkezésének növelése, mely a szerződések értelmében van le szere Ive „ Spt annak, hogy a leszerelési konferencia célját mindeddig nem tudta elérni, főleg Németország az oka, mert magatartása nem olyan, hogy a jóhiszemű nemzetek lemondhassanak önvédelmüknek, saját eszközeikkel való biztosításról* Amikor pedig Németország azzal fenyegetódzik, hogy ha nem teljesitik követeléseit, ugy újból