Lapszemle, 1932. szeptember

1932-09-30 [1389]

politikát, amely régi szövetségeseinek semmibevevésével tündököl: Annyira önkényesen járt el, hogy az sokszor a volt szövetségesek megbántásának jellegét viselte magán és mintha rögeszméje lenne, még ma ls azt hiszi Franciaország, hogy a volt szövetségeseknek továbbra is kötelessége, mintegy őrt állni a francia civilizáció biztonsága körül. Kimutatja azután a cikkíró, hogy ezzel a nagy biztonság-hangoztatássál tulajdonkőpen a Nemzetek Szövetségének fundamentumát lazítják, amely egyebek között a Népszövetség tagállamainak egyforma jogain és egyforma kötelességein épül fel, csak Franciaország az egyedüli, amely határai számára különös őrségeket és biztosítékokat kíván, amivel szinte azt tilzonyitja, hogy annak a Népszövetségnek hatalmában,-amelyet pedig mindenképen igyekszik kihasználni céljai érdekében,- nem hisz és ugyancsak Franciaország volt az első, amely mindjárt háború után olyan természetű szövetségekot létesített, aminőket épen a Nemzetek szövetsége akart megakadályozni. Kanak a biztonságnak követelése és hangoztatása ilyen lehetetlenül egyoldalú módon a cikk szerint egyenértékű a históriai, katonai és diplomáciai lehetetlenség követelésével. A francia fegyverkezések állítólagos redukálásáról azután ösmerve a francia katonai kiadások horribilis tételeit, komolyan még csak beszélni sem lehet. A helyzet az, hogy nemcsak nem redukálnak, hanem fegyverkezést növelnek. Ez egyébként ugyan Így megy Angliában, aa Egyesült Államokban, Ja* páncan és Oroszországban ls, és a leszerelési konferencia első felvonésaiMia másra nem, de arra jó volt, hogy demonstrálta,' hogy az emiitett országok fegyverkezéseiket nem redukálták és még csak nem is akarják. Tagadhatatlan, hogy akkor, amikor Németország a paritást követeli, tulajdonképen sejtetni engedi, hogy ő is a fegyverkezés legmesszebbmenő fokozására törekszik. V