Lapszemle, 1932. szeptember

1932-09-30 [1389]

sem Németországnak katonai téren való állandó diszqualifikálását követelni. Most a legutolsó évtized fejlődésót/^az államközi viszonyok normalizálását sürgeti, visszafelé akarják revideálni és Németországra egy kevesebb jogú nép státusát kényszeríteni. Ezt persze még nem fogadhatjuk el. A mostani vita kiindulópontját is eltolták. Nem mi választottuk meg e kérdés tárgyalásainak időpontját, hanem inkább a konferencia hozott akaratunk ellenére határozatokat, amelyek akuttá teszik a nemet egyenjogúság kérdését. A kérdés, amely felvetődött és amelyre eddig sem a francia, sem pedig az angol véleménynyilvánitásoan nem válaszoltak, Így hangzik: Milyen alkalmazást nyernek a leszerelési Konferencia határozatai Németországon? Természetesen azt Követeljük, hogy a leszerelési egyezmény, amelyre a világnak már ( olyan régóta kellett várnia, ránk ép ugy alkalmazható legyen, mint a többi államokra. Gyakorlati követeléseink, amelyeket nagyon is jogtalanul fegyverkezésnek gyanúsítanak, nem mondanak egyebet, mint azt, hogy mi, természetesen az egyezmény keretében,- fegyverkezéseink nek szociális és nemzeti igényeinkhez való hozzálllesztésének ugyanazt a. szaoadságát követeljük, mint amilyen minden más államot mqj illetFelajánlottuk e hozzáillesztés módjáról ás terjedelméről a tárgyalást. Versailiesben azt a tételt képviselték, hogy bizonyos fegyverek, amelyeket nekünk akkor megtiltottak, támadó fegyverek, l\a ezeket védelmi fegyvereknek akarják nyilvánítani, tőlünk azonban továbbra is meg akarják tagadni azoknak alkalmazását; elméletileg tehát tőlünk, meg akarják tagadni az .egyenjogúságot és gyakorlatilag korlátozni akarjak a védelemi-e való jogunkat. A védelemre való jogunkat azonban senki sem tagadhatta és nem ís akarta tagadni •- Herriot ur sem. Hogy gyakorolhassuk minden népnek ezt az alapjogát, ebben kulminálnak a követelések, amelyeket nemcsak a honvédelemért felelős miniszter, hanem az egész birodalmi kormány egyöntetűen tá-