Lapszemle, 1932. július

1932-07-02 [1387]

van a két döntő fél, Németország és Franciaország abban a helyzetben, hogy egymással valamely témáról tárgyaljon, anélkül, hogy hamarosan kölcsönös pozíciója alapján előretörjön. Továbbá világossá tették, hogy e két pozícióból mindkét fél számára veszedelmes ut létezlk; Franciaország számára az, hogy mereven, szükség esetén erőszakkal ragaszkodik a versaillesi konstellációhoz; Németország iára az, hogy szükség esetén erőszakkal akar neki menni ennek a konstellációnak. Ez mindkét nemzet belátással bírói számára egyet- len végsS következtetést eredményez: olyan közös politikai munkát keli találni, amely alkalmas lenne mindkét népet közösen elvezetni Versalllestől egy tisztességes jövőbe. Ez a lausannei téma és az is marad.A Berl.Tageb.L-bary30-ö07/Dr. Hans E. Priester azt fejtegeti, hogy a német delegáció minden körülmények között el akar érni a célhoz, azaz ragaszkodik ahhoz, hogy a reparáclós kontóra való destruktív fizetéseknek feltétel nélkül vessenek véget. A június á9-ikl német kommüniké rendkívüli ügyetlenül volt inszcenálva. A nemet ö 'elő tehát junktimot állított helyre a leszerelés és a gazdasági teljesítmények között, auban a meggyőződésben, hogy csak e béklyóktól való szabadulás teszi lehetővé a világ bizalmatlansági válságának maradéktalan kiküszöbölését és hogy ennélfogva megéri az áldozatot. De nem lehet szó arról, hogy Németország a Fonds Commun-ben váló aktiv közreműködését e politikai követelések teljesítésétől tette volna függővé. Ezzel a szemrehányással semmiesetre sem szabad illetni Papent. Csak az felel meg a valóságnak, hogy e német javaslatok nagysági fokozatai eltértek azoktól a számoktól, amelyeket a franciák képzeltek el. De nem ez a döntő. Minden attól függ, hogy Németország hozzájárul-e a reparáclós kérdés kondlclonális megoldásához. Ez azt jelentené, hogy e végleges megoldás nem