Lapszemle, 1932. július
1932-07-26 [1387]
• álláspontja. A cikk ezután lépésről-lépésre boncolja a Benes-féle rezoluciót, majd megjegyzi, hogy vannak optimisták is, akik mindenképen menteni akarván a konferencia presztízsét, eboen a dokumentumban nagy jelentőségű politikai megállapításokat vélnek felfedez • ni és itt is elsősorban azt, hogy Franciaország ezúttal eltekint a biztonság követelésétől,Amerika pedig maga részéről szintén elisme ri a versalllesi egyezményt. Ez mind csak szofizma és önkényes belemagyarázás, jelenti ki a cikk és siet leszögezni, hogy a nagyhan gon beharangozott Benes-féle rezolució senkit sem elégített ki, ha\ nem ellenkezőleg..* Itália őszinte és szókimondó állásfoglalásával tulajdonképen egyedül mentette meg a leszerelési konferencia morá113 értékét, azt, amit a Senes-íále rezolució közönséges komédia i akart lealacsonyítani. A leszerelési konferencia rezolucióját a 'Popolo d'Itália /zA/ kommentárja röviden ugy jellemez, hogy összefoglalása volt mindannak, amit nem végeztek és leszögezése annak a szándéknak, hogy továbbra sem végeznek semmit, A leszerelési konferencia főbizottságának állítólagos munkaprogrammját a cikkíró a világ közvéleménye ellen irányuló közönséges becsapásnak minősíti, ama közvélemény félrevezetésének, amely a konferenciától legalább ls elvárta azt, hogy a leszerelésre irányuló jószándéknak képét mutassa és legalább egy lépést tegyen a fegyverkezések korlátozása felé. A konferencia semmi eredményt sem mutatva zárul, zárul egy olyan homályos célzatú deklarációval,aiaeiyből kiérzik a tehetetlenség és a rosszakarat. Itália nem is adhatta volna hozzájárulását egy olyan munka-tervhez, amelyből a szánt szándékos tehetetlenség, a rosszhiszeműség és a cselekedni nem akarás ennyire kiütközik, Á cikk befejezésében azt hangsúlyozza, hogy a plutokratikus demokráciák évek óta nemcsak Genfben, hanem másutt is, a leg-