Lapszemle, 1932. július
1932-07-23 [1387]
fázlsának_befejezésével_esik össze. Grandi távozása ós a külpolitikai tír^ának a üuee által történt átvétele közvetlen a lausannei konferencia után, arra enged következtetni, hogy magas helyen elégedetlenek voltak az utolsó nemzetközi konferenciáknak, ha nem ls gazdasági és pénzügyi, de politikai eredményeivel. Bizonyos, hogy a reviziós politika római elgondolása, Lausanneban semmilyen téren sem tudott diadalmaskodni, mig Herriotnak sikerült ép az ellenkező tézisnek, a szerződések sérthetetlenségének, győzelmét biztosítani. De súlyos csapás volt Mussolininak az utóbbi években vallott politikájára a jóvátételi kérdésben történt francia-német'megegyezés és végül a francia-brit bizalmi paktum is, amely ?]urópa két demokrata nagyhatalmának közvetlen megegyezését jelenti. Mert nem szaoad elfelejteni, hogy a Duce irányítja országának kül- és belpolitikáját és hogy Ő felelős Olaszország jelenlegi külpolitikájáért. A külügyi tárcának átvétele tehát azt jelenti, hogy még hangsúlyozottabban fogja követni az eddigi irányt, A franko-brit egyezmény jelentőségéről a Matln /19/ közöl cikket Lémery szenátornak, a szenátus külügyi bizottsága alelnökének tollából, aki szerint ez a jelentőség nem annyira az egyezmény tartalmában rejlik, mint az uj politikai módszerekben és a remény.cgekben, melyeket felkelt. Az egyezmény szolid bázisa lesz Európa gazdasági és politikai megszervezésének, és egy állami tömörülésnek magva lehet. Nemcsak diplomáciai okmány, hanem két nemzet őszinte üékeakaratának kifejezője. Ezért nagy várakozásokra jogosít. A lausannei egyezménynek Európa gazdasági helyzetére való kihatását H.de Jcuvenel mérlegeli az Oeuvreben AO/. Az európai népeknek - úgymond - át kell érezniök szolidaritásuk szükségességét, és különösen Németországnak kell belátnia, hogy érdekei a nyugat-