Lapszemle, 1932. július
1932-07-16 [1387]
tudvalevően hajlandó volt egy négyes konzultatív paktumról való tárgyalásokban résztvenni. De itt már nincs is szó tárgyalásokról, hanem egyszerűen meghívnak bennünket, hogy csatlakozzunk egy aláirt és megváltozhatatlan szerződéshez. Még nem látjuk a kivezető utat ebből a diplomáciai zsákutcából, és a német kormány senmlképen sem lesz abban a helyzetéén, hogy az összes előzmények után látatlanul csatlakozzék ehhez a sajátságos.paktumhoz, amely angol állítás szerint tisztán akadémikus frázisok gyűjteménye, francia állítás szerint az "entente-cordíale" helyreállítása lenne. Nem átaljuk kimondani, hogy ez az angol-francia szerződés, amelyet Németországon hidegvérrel és nyugalommal kell tekinteni, a nemzetközi politika csodálatos és sajátságos ténye. Végű] német-részről nem utolsó sorban a következő kérdést kell még feltenni: Milyen okokból szaporítják még azt a súlyos politikai megterhelést, amelyet a német kormánynak egy hallatlanul heves választási harc közepette már a lausannei egyezmény következtében kell hordoznia, a titkos paktumkötések e módszerei által? AZ osztrák kölcsönről Kari Lahm a Voss. z,tg. /14-5á6/ bécsi levelezője cikkezik és töbeek között megállapítja, hogy Dolfus a régi szerződést újította csak meg és bizonyára csak szépséghiba, ha emelet t a Németországgal való gazdasági vámegyesület tilalmi idejét még IC évvel meghosszabbított ák 1955-ig. Nem akarunk szépítgetni - úgymond - és azt sem akarjuk kérdezni, hogy miiyen vlszhangra talált volna Brüning dr. a német jobboldali sajtóban, ha ő jött volna haza ezzel a kompromisszummal. Talán egy olyan gondolatra jött volna rá, amely von '-apennak nem jutott eszébe. Valószínűleg ezt mondotta volna iieriiotnak: Azt akarják, hogy i\iémetország a reparációs kérdésnél mondjci? le a politikai feltételekről; mondjon tehát le Franciaország a7 osztrák kölcsönnél épen ugy