Lapszemle, 1932. július

1932-07-16 [1387]

tudvalevően hajlandó volt egy négyes konzultatív paktumról való tárgyalásokban résztvenni. De itt már nincs is szó tárgyalásokról, hanem egyszerűen meghívnak bennünket, hogy csatlakozzunk egy alá­irt és megváltozhatatlan szerződéshez. Még nem látjuk a kivezető utat ebből a diplomáciai zsákutcából, és a német kormány senmlké­pen sem lesz abban a helyzetéén, hogy az összes előzmények után látatlanul csatlakozzék ehhez a sajátságos.paktumhoz, amely angol állítás szerint tisztán akadémikus frázisok gyűjteménye, francia állítás szerint az "entente-cordíale" helyreállítása lenne. Nem átaljuk kimondani, hogy ez az angol-francia szerződés, amelyet Németországon hidegvérrel és nyugalommal kell tekinteni, a nemzet­közi politika csodálatos és sajátságos ténye. Végű] német-részről nem utolsó sorban a következő kérdést kell még feltenni: Milyen okokból szaporítják még azt a súlyos politikai megterhelést, ame­lyet a német kormánynak egy hallatlanul heves választási harc kö­zepette már a lausannei egyezmény következtében kell hordoznia, a titkos paktumkötések e módszerei által? AZ osztrák kölcsönről Kari Lahm a Voss. z,tg. /14-5á6/ bécsi levelezője cikkezik és töbeek között megállapítja, hogy Dol­fus a régi szerződést újította csak meg és bizonyára csak szépség­hiba, ha emelet t a Németországgal való gazdasági vámegyesület ti­lalmi idejét még IC évvel meghosszabbított ák 1955-ig. Nem akarunk szépítgetni - úgymond - és azt sem akarjuk kérdezni, hogy miiyen vlszhangra talált volna Brüning dr. a német jobboldali sajtóban, ha ő jött volna haza ezzel a kompromisszummal. Talán egy olyan gondolatra jött volna rá, amely von '-apennak nem jutott eszébe. Valószínűleg ezt mondotta volna iieriiotnak: Azt akarják, hogy i\ié­metország a reparációs kérdésnél mondjci? le a politikai feltételek­ről; mondjon tehát le Franciaország a7 osztrák kölcsönnél épen ugy

Next

/
Thumbnails
Contents