Lapszemle, 1932. július

1932-07-15 [1387]

se, valamint a Temps és a Matin következtetései által az ember igen kellemetlenül érzi magát emlékeztetve a mult év júniusi és júliusi napjaira és az amerikai emuk moratorlumjavaslata ellen kifejtett francia ellentállás pusztító lélektani hatására. Talán némileg igazuk van az angol lapoknak, amelyek a"gentleman agreement" alatt lényegileg csak cslllapltószcrt akarnak látni Herrint nózihasználatára - amennyiben a francia miniszterelnök maga jön tekintetbe. De nem gondolták meg azt a hatást, amelyet egy Amerikaellenes európai adósfrontnak kell a francia nyilvánosságra gyakorolnia. Igy például a Temps kijelentette, hogy a lausannei szerződés nem lép életbe és nem ratifikálható, na az európai adósíiatalmáknak nem sikerülne közös tárgyalásokon kielégítő megoldást elérni az adósságkérdésben Amerikával. Ebben az esetben az a jogállapot állana be, amely a Hoover-moratórium előtt létezett, azaz a "íoungterv. A Temps itt téved. Tudvalevően von Papén birodalmi kancellár Lausanneban már feltette a kérdést, hogy milyen jogállapot keletkezne, ha Lausannet az érdekelt hatalmak nem ratifikálnák, és erre líac Donaldtól azt a választ kapta, hogy akkor uj konferencia ülne össze. Ugyanilyen értelemben fejezte ki magát most az angol miniszterelnök alsóházi beszédében.- A Deutsche Tagesztg. /13-193/ a német kormány továbbá a Journal, a Mornlng Post nvilatkozatait és Churchill beszédét idézi arra vonatkozóan, iiogy ezek megállapít ják a Young-terv visszatérésének lehetetlenségét. Ilyen körülménye*, között azi> kellene feltételezni, hogy Amerika adósállamainak nincsen sürgősebb dolguk, hogy legalább a három milliárdot Sietős ratifikációval megmentsék, és ilyen módon a mérséklésről való tárgyalásom amerikai előfeltételeinek legalább egyikét teljesítsék, másrészt hogy lényeges összeg is legyen a kezükbe úgynevezett háborús adósságaik megfizetésére. De az ellenkező eset áll fenn. Lausanneban