Lapszemle, 1932. július

1932-07-04 [1387]

az esetben, ha Amerika nem törli az adósságokat, újból kell tárgyalni r

xZ egész tervről. És ilyen javaslatokkal akarnak elérni a világon nyugalmat, bizalmat és stabilitástl A valóságban mindez csak megörökítené a bizonytalanságot és ezáltal a válságot, teljesen eltekintve attól, hogy ilyen természetű fizetések Németország számára egyáltalán nem jöhetnek tekintetbe. Igen sajnálatos, hogy Mac Donald a tulajdonképenl konferencla-cékiak ennél a teljes cserben hagyásánál szinte átvette a vezetést és messzemenően adta fel állítólag a gyakorlati politika okaiból saját elveit. De az olaszok is, mindazok után, mint hallani, a hitelező államok sorában állanak, híven emlékiratuknak ama elvéhez, hogy maguk is igényeket fognak támasztani, ha fizetésekről egyáltalán még szó lenne.- A Völk. Beob. /2-184/ június 30-áról keltezett lausannel távirata azt jelenti, hogy valóságos hajtóvadászat fejlődött ki a német delegáció ellen, mely hajtóvadászatnak mestere sajnos Mac Donald. Szinte brutális kíméletlenséggel igyekszenek a német delegációt sarokba szorítani, abban a reményben, hogy végül, mint eddig mindig, megpuhul. Hitelezői front alakult ki, amelynek főrugóját az Amerikával szembea való saját adós ságkötelezettségek képezik ós nem annak a német követelésnek a teljesítése, hogy szabadítsák meg Németországot a tönkretevő hadisarcoktól. A tőzsdékre való visszahatástól való általános félelem és az angoloknak a német moratóriumtól való irtózása miatt semmi áron sem akarják megszaklttatni ezt a konferenciát, azt remélvén, hogy a németeket mégis csak be lehet csapni. Szinte a német delegáció kabátjaiba kapaszkodnak, hogy elutazásukat megakadályozzák. Nyilvánvalóan ki akarják használni a legutolsó alkalmat, mielőtt Hitler Németországa nyeregben ül. Theodor Wolff a Berl. Tagebl. /3-312/ von Papén birodalmi kancellárt Jánus-arccal vádolja és szemére veti, hogy eddig mindig