Lapszemle, 1932. június

1932-06-06 [1386]

sok szál fűzi egybe a leszerelés, a jóvátétel és a nemzetközi tartozások problémáit. A lausannei tárgyalások legtöbbetÍgérő előfeltételeképen az lenne, ha a leszerelési tárgyalások szépen haladnának. E kérdésnél Mussolini tekintélyére támaszkodik és ő reá hivatkozik, mint aki emlékezetes nápolyi beszédében jelentette ki, hogy egyszer már le kell zárni a háborús tartozik és követel tragikus számláját, amelyet annyi millió fiatal élet véráldozata pecsételt meg. A jóvátétel és nemzetközi adósságok rendezésénél tehát szintén változatlanul vezérelv marad olasz-részről az az álláspont, hogy mindent törülni kell. Beszéde harmadik részében az úgynevezett dunamenti államok problémájának megoldási kísérleteihez szól és megállapítja, hogy amint annakidején ellene volt az osztrák-német vámszövetség tervének, mint amely összegyeztethetetlen az érvényben lévő nemzetközi megállapodásokkal és jegyzőkönyvekkel, épen ugy nyíltan azt is kimondja, hogy ez a legutóbbi bizonyos francia dunamenti gazdasági terv is tele van olyan hibákkal, amelyek ép oly alkalmatlanná teszik a reális megvalósításra, mint az előbbit. Hiba már magábanvéve az, hogy a közép és keleteurópai államok csoportosítását meglehetős tendenciózusan tervezi és épen olyan tendenciózusan más államokat abból kl akar rekeszteni. Véleménye szerint a francia-részről tervezett ötös államcsoport életképtelen elgondolás, mert az öt állam között olyan gazdasági érdekellentétek ütköznek kl, amelyeket semmiféle okoskodással sem lehet egymással összehangolni. Egyébként is furcsának találja, hogy össze akarnak láncolni öt olyan államot, amelyek különféle organikus betegségben szenvednek, gyöngélkedésük karakteiisztikuma teljesen elüt egymástól, de azért mindegyiket egy ugyanazon recepttel akarják meggyógyítani. Amikor pedig a terv apostolai azzal érvelnek, hogy az egykori monarchia részeit képező területeket akarják ismét egy egészséges egységbe összehozni, azzal szemben a