Lapszemle, 1932. június

1932-06-27 [1386]

és "nem" - et mondani - vagy egy uj papirost aláírni, amely nem tartalmaz már semmit sem a tributumok törléséről, ellenben a német teljesítőképesség ismételt megvizsgálását rendeli el. Akkor Hmrricj számítása szerint a Papen-kormány a legsúlyosabb erkölcsi konf11^ tusba jut és nem fogja akarni, hogy a világ előtt őt legyen a bűnbak, AZ a támogatás, amelyet ma még Angliánál és Olaszországnál talál időközben el lesz eszkamotólva, és i£y a^Papen^kqrmány nehézszi v vei _e lf qg j a _magát határozni _arra^_hqgy _be le harapjon _a j*avanyualmába A lausannei konferencia második részének diplomáciai feladata Németország számára tehát abban áll, hogy olyan kivezető utat találjon a zsákutcából, mely ut a teljes és azonnali tribut urat őrlés elvét oly módon óvja meg, amely minden kétséget kizár. Egyidejűleg azonban el kell kerülnie azt, hogy Németország legyen a vétkes A Germaniában /á 4-174/_Walte_r _Haj^e_mann_lausanne_l _t ud ósitása töbcek között kifejti, hogy valamely váltságflzetésnél mé& inkább _j.árna A_kl vánt ^erejtmény_ A!A

e

J^ke_ző ié v_e_l _b ár mi ly_en 111 i_ka_l %IJL^BZQ)^^J^J^* Németország számára a jóvátételi és a leszerelé si kérdés között csak annyiban létezik összefüggés, amennyiben min a kettő a világválság által vált különösen aktuálissá. Ezen tul^en en azok az erkölcsi,gazdasági és jogi érvek, amelyekre Németország támaszkodik,mindenkor egész más területeken vannak és csak mindkét kérdés kákára keverhetők össze egymással, Németországnak védelempolitikai egyenjogúságra való igénye nemzeti önfenntartásának szeku láris problémája, mig az, hogy a reparációk alá meghozzák a záróvonalat, már csak idő kérdése és nem érdemes tartós értékű áldozatra. A Voss

4

ztg-ban /*5-3o3/ dr^ Július Becker kommentálja hosszasMSP