Lapszemle, 1932. május

1932-05-13 [1385]

mely nem tekinti a magyarokat az egész, emberiség ellensége nek. Ez a helyzet még ma is fennáll, Olaszország és Magyarország szorosan egymásmellett vannak, ugy politikai mint gazdasági téren. De sok jel már arra- mutat, hogy Budapesté] kezdenek kiábrándulni. Sem Anglia, sem Olaszország nem nyu ják azt a materiális segítséget, melyet tőlük vártak. A Fi', ciaország iránti szimpátiát, melyek igazlak, ha nem is minden arisztokratánál és politikusnál, de a ném tömegeiben igen, ezek a szimpátiák visszanyerik hajdani értéküket,. Mlnd_lnkábt>_ belát ják_ a_ magy arok, hogy_ Franciaország nem felelős Magyaro_r_szág feldarabolásáért, sem az osztrák összeomlásért, sőt Franciaország igyekszik a legnagylelkübben szanálni az uj Európát, persze a magyar felfogásnak ez a n. fordulása nem egészen önzetlen, része van abban a jövőtől való félelemnek is, Magyarország ma nagy gazdasági nehézségekkel küzd, ami azelőtt hihetetlennek látszott; vannak olyanok akiknek nincs kenyerük sem. Az nem vigasztalja a magyarokat, hogy szomszédaik helyzete nem jobb az övékénél. Egész Középeurópában ugyanazt a nyomort látja, csak éppen egyesek titkolják nyomorukat, mások pedig nyíltan bevallK-U_l_p_o_l_l_t_l_k_a__. A Temps ÍR vezércikkében azt fejtegeti, hogy tekintettel a német politikai élet labilitására, valami;.-, a francia választások következtében beállott kormányví tozásra, nincs sok kilátás arra, hogy a megoldásra várd nagy nemzetközi problémákról folytatandó tárgyalások -