Lapszemle, 1932. május

1932-05-07 [1385]

s égvetési_vitá3a_kapcsán_elhangzo egész terjedelme ben az 5-ikl lapok hozzák. Már beszéde elején jelzi, hogy ezúttal csak néhány kérdésre akarja korlátozni kijelentéseit, olyan kérdésekre, amelyek közvetlen vonatkozásban vannak az olasz külpolitikával. Kijelenti, hogy Itáliának, illetve a fascista kormánynak a szőnye­gen lévő nagy nemzetközi kérdésekéén elfoglalt álláspontja és maga­tartása teljes egészében Mussolini direktíváihoz alkalmazkodnak. A fascista külpolitikának ezeket az irányelveit Mussolini niult év augusztusában tartott ravennai beszédében, majd pedig októberben nápolyi beszédében szacta meg,legutóbb pedig április 7-én a fascis­ta nagytanács állásfoglalása adta meg a fascista kormány külpoliti­kájának vezérfonalát. Rátért ezután az Itáliára nézve is legfonto­sabb nemzetközi eseményre, a folyamatban lévő leszerelési konferen­ciára, amely szerinte igen kényes és nehéz fázisába jutott el. A népek, amelyek bizalommal és reménnyel üdvözölték ezt a fontos kon­ferenciát, az eddig tapasztalt félbeszakítások és eredménytelensé­gek következtében már kezdik türelmeket vesfceni és ez a türelmetlen­ség Indokolt is, látva azt a huzó-halogató lassúságot, amellyel a konferencia munkálatai haladnak előre. Sok szó hangzik el a levegő­be, sok elvi megállapítást tesznek,ám az eddig felmutatható ered­mények nagyon szerények. Nem akarja ezzel azt mondani, hogy a si­kert illetőleg a reményt fel kell már adni és hangsúlyozza, hogy ők lesznek az utolsók, akik a reményt feladják és akik bátorságu­kat elvesztik ama nehézségek láttán, amelyek nagyok ugyan, de egy­véli még sem felülmúlhatatlanok. Elegendő volna ehhez annak az őszinte jóakaratnak,a megértés és a szolidaritás szellemének egész

Next

/
Thumbnails
Contents