Lapszemle, 1932. április

1932-04-21 [1384]

elgondolást, amely szembeszökő ellentmondást mutat fel az igazi leszerelés követelményeivel, amennyiben azáltal, hogy a Nemzetek szövetségét is fel akarja fegyverezni és ebből mintegy államok fölötti államot akar kreálni, ezzel inkább az ellentétek és a súrlódások okait szaporítja. Joggal felvetheti azt a kérdést, hogy a francia elgondolás szerint nem kellene-e a Nemzetek Szövetségének egy hatalmas haderő mellett egy hatalmas aranykészletet is rendelkezésére Docsátaní, nevezetesen azt az aranykészletet, -ímely ma bizonyos államok birtokában van és amely végső konkluzióképen szintén egy jövendő háború alapját képezheti. A francia felfogással szemben a cikkiró kidomborítani igyekszik az olasz leszerelési javaslat helyességét és megvalósíthatóságát,, majd azzal végzi mintegy figyelmeztetésképen, óvakodjanak attól hogy ezen a konferencián is holmi félmunkát végezzenek és azzal akarják a dolgot elodázni, hogy majd később határoznak. Minden ország tartsa önérzetével szorosan összefüggő kötelességének, hogy a kétértelmű helyzetből végre kijussanak és világosan körülirt helyzetet, illetve poziclót foglaljanak el. A Nemzetek Szövetségének is be kell bizonyítania, hogy meg tuu felelni azoknu., a céloknak, amelyeket elébe tűztek, amelyek létcélját képezik. Ha ennek a változásnak nem tud megfelelni, akkor jobb a már létező kötelékeket is felbontani, mert a népek is azt akarják, hogv vagy végezzenek már valamit, vagy pedig más utat válasszanak. A folyamatban levő leszerelési konferencia kilátásait mórlegeli a Popolo d*Itallá /19/ genfi levelezője és leszögezi, hogy épen az olasz megoldási tervezet az, amely a konferencián résztvevő államok nagy többségének helyeslésével találkozik. Ez is megállapítja, hogy a konferencia köreiben szintén tudatában vannak annak a vá-