Lapszemle, 1932. április

1932-04-14 [1384]

latkozott meg eddig az olasz politika, hiszen Olaszország számára sorskérdés, hogy a keleti határállam Parisból gyakorolt szabályozható nyomást Jugoszlávia által szüntesse meg, vagy pedig a Magyarországgal való szoros barátság által kompenzálja. Téves lenne azonban azt hinni, hogy Olaszország a dunai területen való német túlsúlyt mint a kisebb rosszat lenne hajlandó eltűrni. A Duna-kérdés hajtóműve azidőszerint Prágában van, ahol az okos Benes nem akarja elszalasztani a Tardleu-terv páratlan kilátásalt és ezért a cseh külpolitika arról is gondoskodik, hogy a téma el ne tűnjön a politikai vitatkozásból. Franciaországgal megtalálható egy modus vivendi, ha Parisban felülkerekedik az a felismerés, hogy a katonailag meghatározott politika eddigi utja tönkretette a középeurópai gazdálkodást és a francia tőkét mindezekoen az országokban komolyan veszélyeztetne. Nem lehet a német külpolitika célja, hogy Franciaországnak a dunai terület tekintetében való pénzügyi segítési készségét korlátozza, amíg nem érintetnek német élet-kérdések. Középeurópai tervünk nek, amely uecsületes segítési készségből ered nem szabad azonban csupán az irodák csendjében pihennie, hanem e tervet ki kell használni egy erkölcsi offenzívára, egy fairé nemzetközi együttműködés érdekében, amely a békét és a gazdaság szaoad3ágát biztosítja. , A meghiúsult londoni Duna-konferenciáról hosszabb tudósítást közöl a Völk. Beob. /13-104/, amely súlyos szemrehányásokkal illeti Bruninget a konferenciáktól való távolmaradásáért, amellyel eleve lekicsinyelte e tárgyalásokat. A leszerelési konferencia főbizottságának április 12-iki genfi üléséről_hosszabb táviratot közöl a nagynémet Deutsche Tagesztg. /13-103/, Ismertetvén LitvlnoV szovjetorosz külügyi népbiztos általános leszerelési javaslatát, valamint Gibson amerikai nagykövet