Lapszemle, 1932. április
1932-04-08 [1384]
het arról, hogy Mac Donald beadta volna a derekát, sőt ellenkezőleg a dolog ugy áll, hogy Mac Donald megmaradt politikai beállításánál, és hogy Tardieunek akarva-nemakarva hozzá kellett illeszkednie ehhez az állásponthoz. A DAZ- /6-5T7/ szintén azt tartja, hogy a londoni találkozás tényleges eredménye nem áll az -entento cordiale" visszaállításában, azonban ép olyan biztosra veszi, hogy a francia miniszterelnök teljes nyomatékkal igyekezett megnyerni Mac Donaldot a Duna-kérdésről vallott eszméinek, és hogy ezenkívül a dunai problémákkal kapcsolatban a hadisarcok kérdését és a leszerelési konferencia kérdését is megbeszélte. De semmiképen sincsenek eloszlatva azok az aggályok, amelyek német részről Tardieu terveivel szemben felmerültek., A Germania /6-96/ párisi tudósítója az ottani sajtó fejtegetéseinek alapján azt a benyomását közli, hogy Tardieu Londonban csak hangulatsikert ért el.- A nagynémet Deutsche Tagesztg*-ban /6-96/ Wilhelm Hack azt fejtegeti, hogy a német külpolitikának lenne legkisebb joga a francia-angol londoni megbeszélés kíméletes lefolyását saját javára könyvelni. Ebben az esetben legfeljebb különösen szerencsés esetről és a brit államférfiaknak nem feltétlenül előrelátható szilárdságáról lehetne sző. amely által a súlyos német mulasztások kiegyenlítést nyertek , valóságban azonban a londoni és párisi je?öntések nem engedik meg, hogy az ember ilyen kedvező szemel nézze az előzetes konferencia eredményét Megbocsáthatatlan optimizmus lenne, ha Németországon a dunai probléma igen lényeges részletkérdéseiben Anglia és Franciaország közötti messzemenő közeledést mellékesnek akarnák tekinteni. Már eléggé aggályos, ha a két legerősebb és pénzügyileg leghatalmasabb hatalom közös programmot találtak, amelyet tárgyalási alapul hozhattak javaslatba. És ennek a ténynek annál erősebb kihatással kell lennie, mert a két másik hatalom nem jár el hason-