Lapszemle, 1932. április

1932-04-06 [1384]

dozza, viszont azt kiköti magának, hogy Ausztria mindazokkal tárgyalhasson, akikkel gazdasági viszonyba kivan jutni. Ez az az ut, amelyet maga elé tűzött és el van tökélve, hogy ezt követi is. Itt megint visszautasítja a nagynémetek részéről hangoztatott ama követelést, hogy ezt a témát is parlamenti diszkusszió tárgyává tegyék, mert az a véleménye, hogy ezzel a tervet már csirájában megfojtanák. Tőnkretennék már eleve az ország gazdasági helyzetének javulására vonatkozó összes lehetőségeket. Beszéde végén megelégedetten állapította meg, hogy a középeurópai,illetőleg dunamenti államok ügyében a nagyhatalmak már össze is jönnek tanácskozásra és reméli, hogy hamarosan alkalom kínálkozik a kisállamok konferenciájára is, ahol ő fogja, Ausztria érdekeit képviselni. Weidenhoffer pénzügyminiszternek a Sonn und Montagszeitung legutóbbi számában megjelent nyilatkozatát reprodukálja a Tagblatt /4/ kiemelve azokat a részeket, ahol a pénzügyminiszter a Creditünstalt ügyéről szólott, majd pedig vázolva azt a küzdelmet, amelyet egy idő óta folytat Ausztria azokkal a csábításokkal szemben, hogy a schilling értékstandardját feláldozza és szintén moratóriumot kérjen,a pénzügyminiszter nyomatékosan hangsúlyozta, hogy a schilling szilárdan áll és ezt a szilárdságot meg is fogják tartani. Ugyanez a pénzügyminiszter, mint az 5-iki lapok jelentik, a nagyiparosok salzburgi gyűlésén elhangzott beszédében igen kellemetlen dolgokat emlegetett. A pénzügyi helyzetet olyan színekkel festette, amelynek végső következtetése képen kilátásba helyezte azt, hogy a jövőben talán kénytelen lesz a tisztviselők fizetését megnyirbálni, A pénzügyminiszter ezzel a kijelentésével erősen érzékeny Ideget érintett, mondja a Presse /5/. Egy més miniszter aki egyben pártember is, bizonyára visszarettent volna attól, hogy épeh most