Lapszemle, 1932. április

1932-04-05 [1384]

elhamarkodva mondotta nemrég a szenátusban azt* hogy az egyetértés teljes London és Pár Is között. Lehetséges, hogy most majd ez a teljes egyetértés megvalósul, de legalább is valószínű, hogy bizonyos pontokra nézve meg fog valósulni. A középeurópai problémát éppúgy mint más kérdéseket is Párls és London nemigen nézhetik ugyanabból a szemszögből. Páriő a dunai államokat pénzügyileg és gazdaságilag talpra akarja állítani, nemcsak közérdekből, hanem azért is, hogy biztositsa függetlenségüket Németországgal szemben. Ezért nem akarja Paris Prágával egyetértve azt, hogy Olaszország és Németország bekapcsolódjanak a dunai rendszerbe London viszont, amelyet az Anschluss, vagy a Mitteleuropa sohasem aggasztott túlságosan, attól fél, hogy megbántja Berlint és Rómát, sőt talán attól_is_tart

J

_ho^y_Középeuróp áb a ri_ tv a nc i a ujalpm_ alakul_ kl^ Ez a nézeteltérés is mutatja, hogy mennyire nehéz ma egy igazi francia-angol együttműködést megvalósítani Az együttműködésre Franciaországban meg van a legnagyobb készség a franciák nembánják akármilyen hatalmas is Anglia politikai, gazdasági, vagy katonai téren, nem aggodnak az angol flotta fölénye miatt s az sem bántaná őket ha Anglia szárazföldi hadereje is nagyobb volna. Az angolok azonban bizalmatlanok Franciaországgal, mint a legerősebb kontinentális hatalommal szemben s az angol politika szemmelláthatóan Németországot, mint a francia hatalom szükségszerű ellensúlyozóját tekinti Ép^pen ezért az angol-francia entente helyreállítása lehetetlennek látszik mindaddig, amig súlyos események meg nem győzik az angolokat arról, hogy a