Lapszemle, 1932. március

1932-03-21 [1383]

gazdasági együttműködés éne k keret ében meg lehet oldani a földrajzi és politikai kérdéseket is,. A "Reggel" egy magasrangu és európai tekintéiyv diplomatára hivatkozva /nyilván Hantos Elemér/többek közt azt mondja, hogy a dunai pro'frlérca rendezésének lehetőségét eddig ugr vetették fel, hogy annak egyik legfőbb feltétele volt; Magyarország egyszersmindenkorra adja fel reviziós kívánságait. Benes is azt hdüg" súlyozta ismételten, hogy csak a status quo alapján hajlandó a dunai államok gazdasági együttműködéséről tárgyalni, Tardieu az első, aki nem kivonja Magjarors zágt él, hogy mondjon le a békeszerződés revizió járói, sőt kijelentette, hogy a dunai államok gazdasági együtt működé sének atmoszférájában szerencsésen meg lehet oldani a f öl <rajzi,etl^ nográfiai és politikai kérdéseket is. Azt mondja aztán a cikk,feogy Parisban tudják, hogy a gazdasági élet igen súlyos válságtól szenved. A ürnai kérdést a francia politika kizárólag eddig cseh szempontból nézte, most azonban az Anschlussveszedelme arra ösztchzi p

árist, hogy a magyar politikai szempontokat bizonyos mértékig honorálja* Amikor a nénet-osztrák vámunió az európai politika legizóbb problémája volt, Románia és Jugoszlávia magatartásában csalódott a francia politika^ de a magyar kormány rezervált magatartása kedvező hatást keltett. Az állítólag nyilatkozó diplomata azt is mondja, hogy tíz a éve nerc tolt olyan disszonáns francia -cseh és ált alában a franc iakisentente viszony, mint most. Franciaország és Anglia a Duna-kérdés ben teljesen egyet ért, ezzel szemben Olaszország az olasz-osztrákmagyar kombináció mellett tart ki, Franciaország a dunai népek öncéluságát hangsuiiozza és konföderációs terve i nem tűrik, hogy egy má» sik nagyhatalom túlsúlya érvényesüljön a dunai kérdés megoldásábanNon kerülte el Tardieu figyelmét a cikk szerint az sem, hogy Németor ŐZ ág szinte paeesszerüen ratifikálta a Romániával kötött kereskedelmi szerződéseket és preferenciákat . A cikk végül arra a konklúzió