Lapszemle, 1932. március

1932-03-30 [1383]

soltak, ellenkező]*g a Duna-kerdes hullamai egyre ^inkább szelesednek éa a Duna- kér dés mellé "fel csat lakozott" a Duna-kölosön terve is Tardieu. londoni utjának külöatós jelentéségét abban látja, hogy a genfi tárgyalások és a párisi kijelentések után a francia miniszter, elnök most harmadszor exponálja magát a Duna-kérdésben tehát most már preciz okokból sem nyugodhat ik meg abban, hogy a Duna-országok sorsának Jaritására ne történjék semmi. Másrészt a cikk szerint a Ion * doni látogatás nyilt elismerése annak, hogy nyolo hét alatt milyen nagy utat tett Anglia régi pozic icj ának visszaszerzése felé. Mindezek nek f igye lembe rét elére 1 a cikk arra a konklúzióra jut, hogy a magyar külpolitikának érek során át súlyos hibája rolt, hogy Paris nélkül és paris ellen akart boldogulni. A cikkiró szerint ugyanilyen súlyos hiba volna ma egyoldalúan a párisi kártyára tenni a magyar jörőt • A ;

magyár külpolit lkának nem lehet más utja, mint teljes lóyalitás mind a nec;

; nyugati nagyhatalom iránt, a teljes lóyalitás a Duna-medence sok vonatkozásban közös sorsa iránt, a teljes lóyalitás a Jobb magyar jövő nagy érdekei iránt. Ez a néhány mondat, mondja a cikkiró, üres frázis., nak tűnhetik fel, pedig a helyes külpolitikai irány errefelé rezet és józan,szerencsés alkalmazása a négy nagyhatalom irányában igen négy lépés rolna előre, A »Magyarság* rezetőheíyén párisi keltezéssel a francia és az olasz külpolitika Duna-rölgyi találkozási pontjait mérlegeli és rá. mut st, hogy a latin t estréresülés gondolta újra erősödik s hogy a vitapontok a két latint est rér között az afrikai kérdésben sem ki egyen* lithetétlen, de a cikk szerint a közeledésnek főként Olaszország ujabb kölcsönigényeiben keresendők* Olaszország kölcsönt teres a francia piacon és ez nem ls kilátástalan* A kérdés csak a&, hogy ezzel szem ben a francaák milyen politikai előnyöket kiránnak az o&aazoktól >