Lapszemle, 1932. március

1932-03-22 [1383]

latban is legmegfelelőbben mozdítaná elő a háború és következményei által sulytott államok gazdasági szanálását, AZ olasz válasz a cikk­író szerint tulajdonképen pótolni kívánja azokat a hiányokat, ame­lyek a francia memorandumban mutatkoznak és rámutatott arra, hogy olyan formában az a programm nem számíthatna praktikus sikerre, ha csak figyelemmel nem lenne ama két országra, amelyek berendezkedé­süknél, szomszédi mivoltuknál és kapcsolataiknál fogva tulajdonké­pen a középeuropai zónának kőt nagy piacát jelentik és ez a két or­szág Itália és Németország, A fascista politika ez alkalommal is kö­veti azt a logikus és világos irányvonalat, amelyet az egyes hatal­mak érdekelnek kiegyensúlyozásánál és összeharmonizálásénál maga elé kitűzött. A cikkíró megjegyezni kívánja, hogy az az Itália, amely elvégre is győztesen került ki a háborúból, a fascizmus ered­ményeképen pedig erkölcsi erőinek teljes birtokába jutott, ez az Itália könnyen megtalálhatná szerencséjét más uton-módon is, ellen­ben saját reputációja és az európai béke érdekében helyesebbnek vé­li egy olyan egyensúlyozó és mindkét irányban igazságot kereső po­litikát folytatni, amelynek céljai talán messzebb vannak és nehe­zebben elérhetők, de eredményei tartósabbak és biztosabbak. Itália igen könnyű szerrel inaugurálhatott volna saját érdekeit szolgáló szövetségi politikát azokkal az európai államokkal, amelyekber ma­ga iránt feltétlenül bizalmat ébresztett és ezzel a politikával könnyen oppozíciót támaszthatott volna a másik szövetségi sziszté­mának;, de Itália elvből tartózkodott ettől a rendszertől, amely kompllkálódásalval a világháborúhoz vezetett, hanem igenis ügyelt arra, hogy minél több országgal, minél több praktikus és gyümölcsö­ző barátsági és döntőbírósági megállapodásokat létesítsen, amelyek­nek azok az országok is hasznát látják, amelyek közvetlenül nem kap-

Next

/
Thumbnails
Contents