Lapszemle, 1932. február

1932-02-20 [1382]

iást kellett, hogy keltsenek. Hiányzik belőlük a német biztonsági szükséglet erős kidomborítása , mely hiányban a tudósító túlságosan elővigyázatos engedményt lát a francia előítéletek iránt.. A"Z Jó volt hogy Nadolny elutasította Tardieunek azt a felfogását, hogy ez a konferencia nem tekintendő békekonferenciának, de szükséges lett volna az ellenkezőjére még, hogy mégis békekonferenciával van dolgunk, mélyebben járó gondolatmenetekkel megindokolni, mint csupán al a kijelentéssel, hogy Németország dekiasszirozásának megszüntetésével lehetővé kell tenni egy békés atmoszféra megteremtését. Mindenki hozzájárulhat a beszéd ama záró szavaihoz, amelyek olyan megállapodást követeltek,"hogy azt mindnyájan aláírhassuk és amely tehát fegyverkezési állományunknak és ezzel biztonságunk mikénti állítsanak magna chartája" legyen. De másrészt senkinek figyelmét nem kerülte el, hogy két korlátozás könnyen átlukaszthatónak tünteti fel e mondatot, és pedig az a megjegyzés, hogy a megállapodás "helyet hagyjon közöttünk mindenki számára a különleges viszonyoknak' és az -elvileg" szócska, amely szintén félreértésekre vezethet, A helyeslés mögötte marad a nagyhatalmak képviselőivel szeműén szokásos helyeslésnek.Paul-Boncour-környezete, aki Tardieu távollétében nagy figyelemmel követte a beszédet, kiemelte a beszéd nyugatit és bé küiékeny hangját,de mégis aláhúzta, hogy teljesen a német tételt tartalmazza- Egy francia formula propagandisztikus módon a"következőképen foglalja össze a benyomást-*

R-A követelések legnagyobb mértéke a súrlódások legkisebb mértékével."- A Berl.- Tagebi. /18-8Ó/ vezércikke kiemeli, hogy a német javaslat lényegében azt a leszerelési r mát tartalmazza,amelyet az 1919-lki békeszerződés rákényszerltett a legyőzött hatalmakra, még ha egyes részleteiben továbbmegy is Taktikai célja nvllvőnvalóan az, hogy a konferenciát ennek