Lapszemle, 1932. február

1932-02-12 [1382]

lehessen következtetni Helyesléssel kommentálja a cikkíró Brüning német kancellár felszólalását, amelyben kifejtette azt a kényes kérdést, amely egyformán fontos Németországra, Ausztriára, Magyarországra és Bulgáriára nézve is elismeréssel adózik Brüning bátor kijelentéseinek, amelyekben egyforma jogokat követelt mindegyik nemzet számára, mert az egyenlőség a fegyverkezés kérdésénél az egyes államok biztonságának elengedhetetlen előfeltétele. Azoknak a nemzeteknek, amelyeket a leszerelés állapotába kényszerltettek és saját védelmük lehetőségeiben korlátoztak, joggal tekinthetik magukat a többlekkel szemben a nyomasztó bizonytalanság állapotában lévőknek. A Corriere della Sera /lo/ leplezetlen szkepticizmussal kérdi, vájjon a leszerelési konferencia szerencsésen el fog-e jutni a harmadik fázisba, vagyis az eredményes és gyümölcsöző megállapodások állapotába. Ha ez nem sikerül ls, mégis már az ls valami, hogy vitatkoznak a kérdés fölött, szempontjaikat kifejtik egymás előtt, mert bármennyire is ügyes diplomaták és bármennyire is tudják a frázisokat csűrni-csavarni, az igazi szándék és az igazi érzelmek itt-ott mégis kiérezhetők. Azt legalább is látni lehet, kl az, aki tényleg komolyan kívánja és kl nem a fegyverkezések redukálását. Tardieu beszédéből és a francia javaslatból például világosan látszik, hogy ezt a kérdést teljesen mechanikusan fogják fel ós kezelik és ennek tulajdonitható, hogy javaslatát kedvezőtlenül is fogadták nem szólva természetesen azokról a tapsokról, amelyeket a kisentente és az azzal érdekazonosságban lévő államok szállítottak a francia javaslatnak* Még maga a független francia sajtó is meglehetős élesen kritizálta ezt az agyaglábakra épített mastodontikus francia tervet.