Lapszemle, 1932. február

1932-02-11 [1382]

gyakorolt, amikor a kancellár világos ellentótben az angol külügyminiszterrel az előkészítő leszerelési konferencia egyezménytervezetét mégegyszer mint alkalmatlan Oázist jelölte meg a tárgyalások alapjául. Bizonyára igaz,az, a kancellár azt mondotta, hogy az általános leszerelésre Irányuló kívánság seholsem őszintébb, mint Németországon Mert ha létre jön, akkor Brüning szaval szerint döntőlépés van téve, hogy levegyék a világ népeiről az elviselhetetlen feszültség állapotát, amely ma rájuk nehezedik és amely nem utolsó sorban oka a mai válságnak. Ebben az összefüggésben a felfogásoknak Amerikával és Olaszországgal val3 elvi összhangja, amelyre a kancellár beszédében célzást tehetett, különleges jelentőséget nyertes nem volt érdektelen épen énnek a résznek a delegációkra való hatását megfigyelni a teremben. A válságnak a leszerelési kérdéssel való összefüggése még egyetlen helyről sem fejeztetett ki és blzonyittatött be ilyen világossággal Amikor a kancellár arról beszélt, hogy azok a javaslatok, amelyek "Inkább a népek által várt konferenciád cél megkerülésőre, mint annak megvalósítására" szolgálhatnának, a német delegáció ha juthat a tlan ellentállásába ütköznének; senki sem volt a teremben, aki ezeket a szavakat nem fogta volna fel, mint a Tardieunek adott német választ A beszéd végén kUlönös hangsúlyozással előadott az a megjegyzés is, hogy Németország minden nyomatékkal egy olyan lesxerelós érdekében fog síkra szállani^, amelyet minden nép számára azonos elvek szerint kell végrehaj tani,, világos és mindenki által megértett elutasítása volt a nagyháboru győzői és legyőzöttel számára való kétféle fegyverkezési jogról szóló francia tételnek, Ennek dacára nem szabad elhallgatni, hogy különösen az orosz delegáció padjain szívesen hallottak volna még élesebb hangot a