Lapszemle, 1932. január

1932-01-19 [1381]

egy bizonyos talpraállási idő lefolyása után és pedig az emelkedő német konjunktúra mérve szerint lennének megáliapltandók. Brünlngnek akkor végleges megoldása lesz, amely a jóvátételi fizetéseket az eddigi stílusban kiküszöböli a világból, és Franciaország bizonyossággal bir, hogy Németországon még mindig nyugszik egy bizo- , nyos kötelezettség, amely politikailag és lélektanilag nem sírkő és amely persze csak teljesen megváltozott gazdasági viszonyoknál nyer gyakorlati értéket.- A_Köln. Volksztg. /17-17/ Dr_. A. Helchen hosszabb cikkét közli a Iausannei francia tervekről amelyeknek lényege szerinte abban áll, hogy Franciaország amennyit csak lehet, meg akar menteni a ioung-tervből és pedig elvileg meg akarja menteni a reparációkat és különösen azoknak 5,

nem védett részét". Ha Franciaország mostan felismeri, hogy készfizetéseket egyelőre és talán egyáltalán már nem kaphat, ugy azzal kell számolni, hogy a népvagyon állagára való igényekkel fog előhozakodni. Ennek egyik tünete a birodalmi vasúti kötvények átadására Irányuló követelés, amely azonban már a Young-terven kívül mozog, hnnek a követelésnek kivédése Németország számára is azért nehéz, mert semmiképen sem össze nem egyeztethető a birodalmi kancellárnak azzal a megállapításával, hogy Németország sem mostan, sem későbben nem tud fizetni jóvátételeket. Franciaország azt fogja mondani, hogy hiszen nem kivan készfizetéseket, hanem, hogy az államból kivan kielégítést, amely számára egyelőre devizák nem hajthatók fel; és azt fogja mondani továbbá, hogy végleges rendezést egy későbbi időre kell kilátásba vennie. Hogy miként lehet e két álláspontot közös nevezőre hozni, miként található valamely kompromisszumos megoldás, nehezen tekinthető át Minyi bizonyos, hogy Lausanneban kemény tusa lesz.- Német minimális fizetések ellen fordul a Germania /I7-17/, amely regisztrálja a lau-