Lapszemle, 1931. november

1931-11-26 [1379]

Grandi olasz kmügyfomiszter külpolitikai előadása New Yorkban a*oounci.l of Foreign Relations" ülésén beszéde bevezetéseképen Illusztrálta, az államok közötti kooperáció olasz elgondolását és felfogósát. Tévesnek és elavultnak Jelentette ki azt a felfogást, hogy külpolitikai kapcsolatok ós ezzel vonatkozásban lévő kérdések csak bizonyos társadalmi köröket érdekelnek, vagy inkább csupán csal a kapitalista osztály érdekkörébe tartozik. Az olasz felfogás sze?rint a nemzet egyetlenegy" társadalmi osztályba tömöríti összes munkálkodó tagjait. A nemzet elszegényedése egyet jelent az összes osztályok elszegényedésével. Hangsúlyozta, hogy ezt a felfogást kell belenevelni a tömegekbe. Utalt ezután Mussolininak ama elvére, hogy a nemzet a legalkalmasabb szeryezet arra, hogy hathatósan ellen tudjon állani ama bomlasztó erőknek, amelyek időnként a clvilizáltságot fenyegetik, itt mindenesetre szemelőtt kell tartani azt a másik elvet is, hogy mindenki magasaob szempontból lássa saját egyéni jór létét és olyan intellgenciával bírálja el azt, hogy az egyén saját jóléte nem zárhatja ki a többit, vagy másokat abból a jogból, hogy szintén biztosítva lássák jólétüket. Sajnos, hogy a háborút követő időkben az egyéni érdekek érvényesülését és védelmét nagyon is ego* lsztikus szempontokból nézték és követelték. Európában súlyos gazdasági és politikai zavarok jelentkeztek, amelyeket inteligensebb és megértőbb politlk^al bizony ki lehetett volna küszöbölni. Hangsúlyozni kívánja, hogy talán már kifele haladunk a nehéz helyzetből ée a* -elkövetett hibák revíziója van folyamatban, illusztrálta azután, hogy a helyzet tisztázása érdekében minő közreműködést mutathat fel Itália, amelynek politikája a megbékélést tartja szemelőtt. Pénzügyi kérdésekre térve át,kiemelte, hogy ami a háborúból fennmaradt pénzügyi kötelezettségeket illeti, Mussolini ma ls vallja azt az 1922-bcr