Lapszemle, 1931. november

1931-11-26 [1379]

rámutat arra, hogy valahányszor arra a jelentős felelősségre utaltak az amerikaiak, amely Franciaországra fényes heiyzete által hárul, a francia vendégek tompított hangon mindig Franciaország nemzeti szükségességeire utaltak, amely megköveteli, hogy minden "Európának" nyújtandó segítséget a francia érdekek tartós taníttatáséra szabjanak. Németországnak valóban bele kell törődnie abba, hogy • az amerikai politika Franciaország elsőségét vette magatartásának kiindulási pontjául.Európában olyan kérdésekben, amelyek ma döntőek. Amerika Lavalra bizta azoknak a nehézségeknek a lebonyolítását, amelyek Németország fizetési képességének helyreállítása körül forognak. De ez a mandátum mindig bizalmi mandátum marad, és olyan reményeken alapszik, hogy a kivételesen értelmes embernek tekintett Laval középutat találjon Franciaország létijedtségei és Németország létfenntartási harca között. Amerika nem kell fel a kártyaasztaltól, csak "passzol",. Ha a kongresszus december elején összeül, már sok • minden meg fog változni és a "szabadkéz" számára sok minden függ attól, hogy miképen cselekszik addig Franciaország. Grandi washingtoni látogatásával a Frankf. Ztg. /24-873/ cikke szerint a háború utáni történelemnek egyik fontos fejezete záródik le, azaz lezáródik az államférfiak eszmecseréje, amely egy bátor elhatározással minden határon tul tiz nap alatt mehetett volna végbe, tényleg azonban tiz hónapig tartott, mely idő alatt a világgazdaság rettenetes módon tört össze. A miniszteri eszmecserék témái a háborús adósságok voltak bezárólag a reparációkat és a leszerelést. Az államférfiak eszmecseréje túlságosan sokáig tartott és ez alatt széjjelhullott az adósság- és a reparációs probléma. Vájjon nem-e a nópképviseletek a béke legsúlyosabb gátlói, mert azok az államférfiak, akiknek a vezetés lenne a hivatásuk, nem vezetnek. Vájjon nem fenyegeti-e ilyen módon a versaillesi politika harmadik problémáját, a