Lapszemle, 1931. október
1931-10-02 [1378]
Olasz kommentárok Laval és Briand berlini látogatásához. Feltűnően szókimondó cikket közöl a btampa /*9/ Lulgi Moranűi aláírásával, A cikk bevezetéséoen enyhe Iróniával vázolja azt az ünnepi fogadtatást, melyet a régi császári Németországot megszégyenítő rendőri felkészültséggel rendeztek meg. A szocialista belügyminiszter által kirendelt erős rendőrkordonok mögött csak a szociáldemokrácia ünnepi díszei ékeskedtek. De nem volt ott Németország. Németország távoltartotta magát azzal a nemzeti önérzettel, amely nem halt még ki belőle, amelyet nem ölt kl belőle, sem az összeomlás, sem a császárság bukása. A cikk továobi részében arról szól, vájjon minő érzelmekkel lépték át a francia miniszterek Hindenburg tábornagy házának küszöbét. Általában ez a berlini látogatás még akkor is, ha ez Brüning és Curtius párisi látogatásának viszonzásaként történik, elegendő bizonyítékot nyújt arranézve, hogy maguk a franciák is érzik annak szükségességét, hogy megegyezzenek Németországgal, sőt többet mond Polncaré utódjai részéről, akik annakidején megszállták Ruhrvidéket, majd azonban kénytelenek voltak azt kiüríteni egyedül a német passzív rezisztencia nyomásának engedve. Knnek a mostani látogatásnak egy szóval, ha nem is egészen a kapitulálás , de egy tiszteletteljes meghátrálás színezete van. A gőgös francia köztársaság képviselői mentek hlndenburghoz, nem pedig ez ment Párisoa és megelőzőleg hivatalosan ls elégették a háborús bűnösöknek ama listáját, amelyet a németek ls egyébként ls sohasem ismertek el. jsgyrészt az a rövid katonás fogadtatás, amelyben Hindenburg részesítette látogatóit, másrészt a hazafias német elemek öntudatos és fegyelmezett távolmaradása azt a színezetet adta az eseménynek, hogy nem változott az a könnyen nem is változó nemzeti szellem, amelyet az öreg tábornagy irányit és megszemélyesít .