Lapszemle, 1931. október

1931-10-30 [1378]

ráció és peaig politikailag azért, mert Ausztria és Magyarország annyira fejbe voltak ütve és belső zavaroktól annyira szétszakítva, hogy egy ilyen kombináció ellen nem védekezhettek volna, gazdaságilag pedig azért, mert még nem voltak olyan tények teremtve, amelyek megakadályozták volna a régi harmonikus egységre való viszszatérést. Ma mindkét dolog máskép lett. Egy dunai_föderáció az utódállamok közötti vámunió esetleges alakjában, politikailag Magyarország és Ausztria legelkeseredettebb ellenállásába ütközik. Magyarország egy ilyen gazdasági szövetségbe csak a békeszerződés által tőle elszakított magyar lakosságú területek visszanyerése után léphetne be; Ausztria már évekkel ezelőtt - és ne felejtsük el, hogy ez seipel volt - kijelentette^ hogy minden Németországgal való kombinációba belemegy, de nélküle semmilyenbe. Nincsen ok annak feltevésére, hogy Budapest és Bécs e két elvi politikai pozíciója megváltozhatna; de még akkor is, ha az ember azt akarná hinni, hogy'végszükség és a legrettenetesebb politikai tehetetlenség ezt a két "legyőzöttet" engedményekre hajlamossá tehetné, az utódállamok gazdasági struktúrája annyira megváltozott, hogy a harmonikus egységbe való összeillesztés gazdaságilag ls teljesen lehetetlen. Ezenkívül a franciák barátaiknál ütköznének_a_legnagyobb ellenállásba, mert ezek nagyon jól tudják, hogy agrárválságukat csak akkor küzdhetIk le, ha eljutnak a német piacra. Nemcsak gazdaságilag értelemnélküli, hanem szinte erkölcstelen lenne,-ugymondha azt tételeznék fel rólunk, hogy Délkeleteurópát agrártermékeiért való észszerű árakkal financirozzuk, anélkül, hogy bizonyossággal bírnánk afelől, hogy ipari exportunk az igy általunk teremtett fogyasztási gyarapodásból elsősorban huzia hasznot. Ez preferenclális rendszert jelent a Hamburgtól Konstantinápolyig terjedő téren.