Lapszemle, 1931. szeptember

1931-09-14 [1377]

nak, azt lehet mondani, hogy még ha Bethlen gróf személy szerint nem is táplált volna szimpátiát Itália irányában, azért az ő általa kezdeményezett külpolitika mégis csak az egyedüli helyes volt, minthogy a Franciaország és a kisentente között kialakult viszony természete olyan volt, hogy még csak reményt sem nyújtott Magyarországnak arra nézve, hogy bármi hasznot is húzhat abból, ha aláveti ma~ gát Paris és Prága többé-kevésbbé feltételekhez kötött akaratának* De van még más is - mondja a clkkiré - és pedig az, hogy ha Franciaország mondjuk egy hónappal vagy egy esztendővel ezelőtt ismét össze akart volna barátkozni Magyarországgal, ebben megakadályozta volna maga az a lehetetlenség is, hogy olyan magatartást" tanúsítson, amelyek természetszerűleg rossz vért szültek volna ugy Prágában* mint Belgrádban és Bukarestben. A nemzetközi kapcsolatokban az álmok igen féltékenyek a köztük lefcő baráti viszonyra, mert a baráti viszonyok és szövetségek sokszor az élet és halál kérdését jelentik számukra. A cikk további részében nem ad igazat a magyar ellenzéknek, amely annyiszor szemérevetette Bethlen grófnak az olaszbarát, külpolitikát, és azzal érvelt^ hogy emiatt nem számithatott Franciaország anyagi támogatására. A cikkíró azt kérdi, vájjon Romániának és Jugoszláviának adtak-e a párisi bankárok kölcsönt rendkívüli előnyökkel, csupán azért, mert azok Franciaországnak szövetségesei. A cikk végül odakonkludál, hogy ha a kormányváltozás tényleg egy franciabarát-poll-