Lapszemle, 1931. május
1931-05-22 [1373]
a tiltakozás tekintetében véletlenül találkoznak egymással Itália és Franciaország, ez a találkozás azonban csak pillanatnyi és nagyon relativ értékű. Felvilágosítani kivánja a franciákat a tekintetben, ne hogy azt higyjék, hogy Itáliát holmi elismorő frázisokkal és vállveregetésekkel zsebredughatják. A mai Itália - és ezt hangsúlyozni kivánja- már nem az, amely a német és francia diplomácia csalogató hivogatásai között tévelyeg ide és oda, A fasiszta Itáliának semmi szüksége sincs arra, hogy hol ezzel, hol a másikkal lejtsen el egy valcert és karjai közé dobja magát az egyiknek, akkor mikor a másikra aprehendál> A Tribuna /21/ genfi tudósításában ugyancsak világosan értésére adja a francia kormánynak, hogy nagyon tévednek,ha azt hiszik, mintha a német-osztrák vámunió-kérdéssel szemben elfoglalt tiltakozó álláspont háttérbe szoríthatná legkevésbbé is az olasz francia tengerészeti problémát, illetve Itáliát az a számítás vezette volna ennél az oppoziciónál, hogy majd megfelelő engedményeket kapjon franciarészről jutalomképen a tengerészeti kérdésben. Amikor Itália az Anschluss-tervvel szembe helyezkedik legkevésbbé sem indul ki olyan elgondolásból, mint Franciaország. Itáliát legkevésbbé sem füti holmi revansgondolat és távol áll tőle az a szándék is, hogy Németországot állandóan az elnyomottság helyzetébe kényszerítse. A Stampa /2C/ genfi tudósításában még birálat tárgyává teszi azokat a felszólalásokat is, amelyek az osztrák-német problémával kapcsolatjan Benes.és Marlnkovics részéről elhangzottak A tudósítás szerint különös figyelmet érdemelt az a tojástánc, amelyet a csehszlovák külügyminiszter produkált az európai gazdasági problémákkal kapcsolatban, A részéről tapasz-
