Lapszemle, 1931. március

1931-03-16 [1372]

élelmezésügyiéin^ kereskedelempolitikai bizottsága eme határozatának alkalmát arra használta volna fel, hogy a birodalmi kancellárhoz intézett levelében aggályait fejezze ki Schiele az egyezmény ratifikálását attól akarja függővé tenni, hogy az a két állam ,amellyel Németország ezidőszerint kereskedelmi szerződési tárgyalásokban áll, azaz Románia és Magyarország szintén hozzájáruljon az egyezményhez, mert ha Németország a genfi egyezmény ratifikálása által megköti a kezét, akkor e tárgyalásoknál hátrányba kellene jutnia Feljegyezzük -úgymond- schiele-nek ezt a lépését, ha nem is lehetnek annak gyakorlati következményei Magában véve a vámbékéről szóló egyezmény vámemeléseket nem tesz lehetetlenné. Azonkívül a genfi megállapodások időszerInti tartama olyan szűkre van korlátozva, hogy Németország abban az esetben, ha a birodalmi gyűlés ratifikálja az egyezményt,éppúgy van abban a helyzetben, mint minden más állam, hogy azt 1932- tavaszára Ismét felmondhassa AzoknaK az agráriusoknak mértéktelen kívánságai, akik Németország ipari exportját aggály nélkül mezőgazdasági harci vámoknak akarják feláldozni, nem a genfi egyezményen, hanem a kereskedelempolitikai lehetetlenségen hiúsulnak meg A Bécsben folyó és ottan a legközelebbi időben folytatandó kereskedelempolitikai tárgyalásokat a Voss* Ztg* /14-124/ egyik bécsi tudósítója Dr Pranz Klein "Az 1931-1 Bécsi Kongreszszus" elmen tárgyalja a szinajai agrárkonferenciából kiindulva a belső európai preferenciális vámok szempontjából. Cikkében Olaszország elutasító magatartásának feladását azzal magyarázza, hogy Magyarország nyomást gyakorolt olasz szövetségesére . Curtius történelmi érdeme, hogy Németországnak a rajnakiürités-