Lapszemle, 1931. március
1931-03-27 [1372]
jusson el A genfi kereskedelmi egyezmény elutasítását aligha lehet másképen magyarázni Németországnak jóvátételekkel való előzetes megterhelése^ amely költségvetését a legsúlyosabban terheli, a belső tőkeképződést a legerősebb mértékben gátolja és a kamatszintet egy már rövid időre ís elviselhetetlen magasságban tartja, Németország különállását kereskedelempolitikai téren is kell, hogy igazolja, mert a népekkel való együttműködés az uj terv keresztülvitelére a német kivitel megfelelő fokozását, tehát német áruknak más országokba az eddigi mértéken túlmenő korlátlan felvételét jelenti. Természetesen jelenti a német behozatal megszorítását is, mert csökkentése nélkül egyáltalán nem lehetséges a szükséges kiviteli felesleg . Ezek döntő előfeltételei az uj terv teljesítési lehetőségeinek. Nagyrészt önmagán a világon múlik és pedig döntőmőrtékben, vájjon és meddig lesz teljesíthető a Young-terv. Igy tehát az egész német külkereskedelmi politika, amennyiben az agrártermelést erősíteni és külföldi élelmiszerek behozatalát korlátozni akarja feltétlenül az ezidőszerlnt adott szükségletek jól megfontolt logikus irányában fekszik a jóvátételi politikára vonatkozóan is Minthogy az összefüggések felismerése a világon csak lassan halad előre, és itten a felismeréstől a tetthez a népek életében igen messze van az ut, ennélfogva a kormánynak törekednie kell, hogy saját iniciativajával indítsa meg a lehetőség keretében levő fejlődéseket. Ilyen irányban tekintendők azok a tárgyaiások, amelyek most Németor/ M . «• W M szág és Ausztria között indultak meg, hogy szerződést kössenek a két ország vám- és kereskedelempolitikai viszonyainak egymáshoz illesztéséről. Az európai viszonyok újjáalakítását célzó összes 'terveknél az a kérdés áll az előtérben, vajjen és milyen uton lehetséges az állami határP'fc <al laeghatározott egyes gaa-
