Lapszemle, 1931. január

1931-01-29 [1370]

és a DAZ. /2-7-41/ közlik, srüning 3c, rámutatott arra, hogy ha az ember, mint ő az utóbbi 3 hét alatt Kslet-és Középnémetországon és most Nyugatnémet országon fc i-üui meg, akkor olyan rezignáciőra bukkan, amely a kétségbeesés határéig megy. De az ember vitatkozást hall az okokról, a múltban és a jelenben való felelősségről. Az okoknál nem akar sokáig tartózkodni,hanem csak két tényt kíván megállapítani, amelyek közül az első az a tény, hogy világgazdasági válságban vagyunk, a második pedig az a tény, hegy a múltban a lakosság minden rétegeiben hibákat követett el, amelyeket ki kell küszöbölni.. Tévedés és tévedés marad, ha az előállítási költségek leszállításit sok tekintetben ugy magyarázzák, hogy csak a munkabérek leszállításáról lenne szó. Nem vagyok hajlandó - úgymond - valamilyen Ígéretet tenni, amelyről nem tudom biztosan, hogy be ls tarthatom, Ivumkatársaimat és engemet nem zavarnak meg a legerősebb agitációk, a tömegek felkorbácsolása, mindenféle rágalmazások A harc ezúttal az igazságért folyik. A mostani birodalmi kormány nem minden terve szolgáltatható "ki" már" e" pillanat can a nyi 3 másságnak Világosan átgondolt" és megfontolt, nem három hónapra, aanem egy évtizedre szóló tervvel kell jönni és a pillanat és a feljövő összes intézkedései e terv nagy szempont jaire kell beállítani. Azonban nemcsak gazdasági, hanem olyan politikai válságban is vagyunk, amely nemcsak Németországra vaa korlátozva, és amely a demokrácia és a parlamentarizmus bizonyos válsága\ Mindaddig, amig az országok és a községek mindenütt bő feleslegekkel rendelkeztek, amelyekből gazdag ajándékokat lehetett csinálni, mindaddig g demokráciát sokan valeat igenoszépnek-,és kellemesnek érezték. Abban a pillanatban azonban, amelyben ez az átmeneti szerencsés