Lapszemle, 1930. december

1930-12-23 [1369]

szik a háborús revizió lehetősége mellett a békéset ls megütni. Párhuzamos fejlődést mutat a kereskedelmi politika, és ha az embe nem tudná, hogy a politika mindenütt és annálinkább Magyarorszá- \ gon állja a gazdaság előtt való rangját, akkor az ember kisértetbe jönne feltenni, hogy gazdasági szükséglete!: azok, amelyek a külpolitikának ajánlatossá teszik az Irányváltozást. De hová? Is- < mert dolog, hogy a dunai gabona-kartel gondolata Budapestről indult ki. A bukaresti,szinaiai,varsói és genfi agrárkonferenciák terveinek érintése után megjegyzi , hogy szükséges volt ezeket röviden megismételni, hogy a magyar kereskedelmi politika ilyen m összefüggésbe álllttassék. Budapesten a kereskedelempolitikai vi— llj tákat a "Schober-terv" uralja. De semmiképpen sem egységes érte- *M lemben, kert ez a terv szinte az ujját teszi a sebre: Agáárvá lság fokozva tuliparositás által. Romániának, Jugoszláviának, Bulgárié nak könnyű mezőgazdasági termeivényeinek kedvezményes átvételének ellenértéke fejében felajánlani piacukat kedvezményes ipari behozatal számára. Csak egy pillantást kell vetni Magyarországnak 1929.-1 kereskedelmi mérlegére;,ennek döntő kiviteli tételei teljes agrárok,, a behozatal azonban főkájjt nyers-anyagokból, nem kés: árukból áll. Ezeket Magyarország maga gyárija. Mit tehet tehát magyarország, hogy európai gabona-behozatali országokat agrárter- 1 meÍvényelnek kedvezményes átvételére bírja rá? Egyetlen állam sem illik oele olyan rosszul, mint ez a "regionális egyezmények" tornájába. Budapesten azt a véleményt lőhet hallani., hogy iiagyarorszagnak nem is kell hozzá pótlást felajánlania, hiszen már "elő zeteserr eleget teljesített. De az ilyen rámutatás nem érv jövő •a&USági viszonyról való tárgyalások számára. A következtetés,