Lapszemle, 1930. november

1930-11-03 [1368]

Mussolini túlságosan okos semhogy mindezt önmaga ne tudná. El lehet neki hinnij, 8zt a fogadkozást,hogy ö nem akar háborút. Németország* Franciaország és Lengyelország között abba; a veszedelmbe juthatna, ne hogy velsülyeihet/ Mussolini felismeri 8 veszedelmet Ulaszország számára és ezért meg kell ismételni azt,hogy ezzel a szövetkezééi jeladással csak a politikai nyomás, Franciaország elleni fenyegeti eszközeinek erősítését célozzs az olasz igények javára. Beszédének az a része, ahol a németek ellen szólt rágalmakról tesz említést némely gyorsan hevülő németnek nagyon tetszett. Vájjon rossz néven fogjafe venni,ha az ember megállapít ja, hogy 1915 májusában az olasz sajtóban az állt,hogy az olaszok " büszkék arra,hogy megboszulják Belgiumot, megboszulják a Németország által lemészárolt, megcsonkított asszonyokat ás gyermekeket" és hogy e sorokat aa általa alapított n Popolo d Itália " irta. A cikkíró megismétli,hojvjfcssolini neki májusban a falazz© Vehéziábah ki jelentette,hogy az olasz fas cizmus nem kiviteli cikk. Majd kifejti,hogy Mussolini talán téved, talán helytelenül itéíi meg % németországi helyzetet* a német sntifascizmus ellentálló erőit. Hiszen moszkvaiak is szívesen beszélnek a bolsevista világmisszióról, ha náluk nem jól mennek a dolgok. Ámde &ek ezek 8 tekinteteknek nem szabad akadályozni bennünket,hogy higadtan fontoljuk iseg vájjon haszon származhatok-e abból a mozgalomból,,amelyet Mussolini pátosza idéz elő. A demokrata ösvényen majdnem egyedül mindig azt a nézetet vallottam,hogy hiba lenne 8 fascita Olaszországot mint a külpolitika tényezőjét teljesen mellőzni, ahelyett,hogy minden olyan esetben megegyezenek vele, ahol az érdekek közössége adódik. Mussolini beszéde n8gyon megnehezített egy ilyen magatartást, mely csak bizalmatlansággal* tekinthetünk egy olyan államra^ amely belső állami viszonyaiba való beavatkozással és egy államellenes