Lapszemle, 1930. szeptember

1930-09-04 [1366]

Külföld. Csehszlovákiában végzett utazásának egyes impresszióiról számolbe a PopoLo d

v

Itslia 7^7 cikkében Remó^RenVt o~ Pe t i U O7N é pra jzk és földrajzi vonatkozású elragadtatásai mellett a cikkiró néhány megjegyzést tesz Csehszlovákiáról, mint nemzetiségi államról. Dacára snnalt hogy Csehszlovákia csekély kiterjedésű állam, hogy valaki jól megismerhesse annak viszonyait, az kénytelen több nyelvet érteni és beszélri. A tisztán cseh nyelvvel nem boldogul, mert ezenfelül vidékek szerint különböző nyelvszigeteket talál, így németet, magyart, zsidót, oroszt, ukránt, stb.

s

ugy hogy hamarjában fel sea tudni pontosan sorolni a csehszlovákiai nemzetiségek különböző kategóriáit. Gyakran tapasztalta, hogy utca éa állomásnevek, valamint hivatalos hirdetések párhuzamosan több nyelven szerepelnek és meglehetős furcsa jelentést adnak ott a nemzetiségi szónak. A prágai kormány ugylátszik nem tudva milyen szenthez folyamodjék, 8 nemzetiségeket, ajgcént kategorizálta, hogy ki milyen nyelven beszél. Aminek a vége az lett, hogy a már létező sok nemzetiség mellett még az eszperantót is el kellett ismernie, mert vannak olyanok, akik e nyelven diskurálnak. Ugy olasz szemében az eszperantónak mint nemzetiségnek elismerése operetttémaként hat. pedig csehszlovákiai utja közben igen komoly emberekkel találkozott, akik ugyancsak igen komolyan beszéltek erről a témáról. Közben azt is tapasztalta, hogy minden nemzetiség saját magát tartja legtöbbre és legértékesebbnek, kezdve az északcsehországi németektől, a tótokon, magyarokon keresztül a zsdókig akikről megjegyzi és elismeri, hogy tényleg igazuk van amikor intelligenciájukkal dicsekszenek. Tény az, hogy egy idegen csehszlovákiai vándorlásai közben leginkább zsidókkal tud legkönnyebben érintkezni és gondolatait kicserélni, ürömmel tapasztalta hogy ugy magában Csehországban, mint a tót Felföldön, elég népes olasz