Lapszemle, 1930. szeptember

1930-09-03 [1366]

gyér szaporodást matatnak fel. Visszatérve a Szent Imre ünnepekre, megállapít J8^ hogy a lelkek összhangja semmi kívánnivalót sem hagyott maga után a katholikusság a kálvinisták és a lutheránusok között,amely utóbbiak minden rekrimináló szándék nélkül vették tudomásul a magyar nemzet katholikus jellegét, úgyannyira* hogy Bethlen gróf egy, előkelő külföldi vendéggel beszélgetve,aki a diskurzust erre a témára irányította, maga is hangoztatta, hogy Magyarország katholikus ország. Szent Imre centenáriuma alkalmából minden magyar,, még a protestáns magyarok lelke ia egyesült a katholikusokéval a hit, a katholikus kultusz magas* tálasában és a lelkesedés épen ugy kijárt minden fenntartás nélkül a katholikusok részéről ia sma előkelő állami tekintélyek számára, akik a protestantizmust képviselik. Így másik nagy eredményt és tanúságot jenentett ez az ünnep a szocialistákkal szemben, akik különösen Budapesten igen erősek, jól organizáltak és nem lebecsülendő veszélyt jelentenének, ha a kormányzó erős nemzeti érzése és Bethlen kormányának erős nemzeti politikája nem tartaná féken azokat. Cikke befejezéaéül következőben látja az eltérést ama hatás köaStt, amelyet a Szent Imre ünnepség a protestantizmusra és a szocializmusra gyakorolt. 1 protestánsok korrekt úriember módjára lojálisán tudomást vettek róla és szívesen közreműködtek ama elv kifejezésének sikere érdekében, amely jóiban azonosítható a nemzeti érdekekkel is, míg ellenben a szociáldemokraták, akik nem birnak az érzelmek finom neveltségével irigységgel és bosszankodással látták 8 velük ellenlábas idálok felmagasztosulását