Lapszemle, 1930. augusztus

1930-08-23 [1365]

követelések, amelyek nemcsak a francia birodalom koloniális egysége ellen irányulnak, hanem magát az anyaországot is fenyegetik, amikor 'Nizzát, Szavoját, Korzikát stb. vitatják el a franc iák tői. A francia cikkíró arra a furcsa megállapításra jut, hogy ha Németország berzenkedik a békeszerződésekkel szemben, ugyanakkor Itália az, amelyik ^ biztatja a "divide et impera" elvét alkalmazva ás von Seeckt nem más ' mint Mussolini politikájának egyik sakkfigurája. A Tribuna nem tudja, ki ez a Dominiqae, de nevéb'l azt következteti, hogy az valamikor ' 1 olasz volt ás elég szomorú példáját adja snnak, mennyire elvesztheti valaki a faji öntudatát és szerencsétlen bastarddá lesz, akinek hülyeségeit figyelemre sem kell méltatni. Magyarország. A jugoszláv sajtónak Magyarország elleni legutóbbi goromba támadását, illetve a Pravda és a Novosty Bulgáriát és Magyarorsz^got háborúval fenyeget* cikkeit meglehetős b^ven regisztrálják a 20-i lapok, amelyek között a Piccolo /20/ azt is megemlíti, hogy a kisantant a Habsburg-kérdés fenyegető tüneteivel szemben a küszöbönálló genfi ülésezésen is panaszt óhajt emelni. A Tribuna /21/ vezércikkében energikus hangon reflektál, erre az ujabb jugoszláv okvetetlenkedése, amelynek jellegzetessége, hogy megint a küszöbönálló genfi ülésezés előtt történik. A jugoszláv mentalitásra vall, hogy a békeszerződések határozmínyai az u.n. békeállapot és a háború után létesített u.n. nyugalmi helyzet nem hogy békésebb felfogásra bírná ezt a szomszédot, hanem ürügyül szolgái fokozottabb fegyverkezésre egy állandóan nyugtalankodó nemzetközi polikához és egy folyton megújuló fenyegető és áskálődó hanghoz. A bábom utáni, status quo fŐmuftijai tehát állandó háborgás állapotában vannak, mintha gyógyíthatatlanul vitusztáncban szenvednének. A legérdekesebb a dologban az, hogy miközben lázasan fegyverkeznek, Örökkááazt hangoztat^lk^J^y fegyveres felkészültségük