Lapszemle, 1930. július

1930-07-02 [1364]

tornyos politikai érzékét, amellyel a kiiüiitést siettet te. Ha Locarnóval a meg szállás anaohorniznussá lott, még a liberális francia kormányok som tudták azt uegszüntatni. -inlyesli a lap azt is, kogy Guillaunat tábornok politikai aanesztitfát adott távozása előtt. A Manók.Gu.30, örvendetes eseménynek mondja a kiürítés befejezését egész Uferópára. Az érden elsősorban Angliáé, Saewdené és Htndersené, valamint íStre. enimné. Sddig Németország igazi külpolitikát nen folytathatott a megszállás súlya alatt. Ha lengyel katona non is vol nénet területen, a megszállás löketet lenné tette a normális külpolitikát a lengyelek felé is. A megszállás keserű onlékokot kagy nég sokáig a néiiotek közt és az uj nemzedék, amely az igazságtalanság érzetébon nőtt föl, teljesen a túlzó fascisták kezeibe adja magát. A viszony Franciaország és Olaszország közt valamicskével enyhült a Tines 30 s

zerint, noha eddig nég sonmi hir sincs arról, hogy a Londonban meg beszélt tárgyalásokat negkezdték volna, sőt az olasz kormány póthiteleket kért fegyverkezésre. A sajtó, főleg az olasz és a francia rivierai sajtó, erős lárnát csap és ffiokhan Steod ajánlja a népszövetség igénybevételét. A lap szerint az ellentétek non élesedtek ki annyira és semmi oly markáns incidens nen történt, ami o közbonjárást indokolna és praktikussá tenné, a két főd lantét a két ország közt a tuniszi elaszok kérdése és a lybiai határoké. Leket, hogy ezenfelül nég nás kérdések is játszanak közre, így a balkáni rivalitás, az olasz gyarmati vágyak, az olasz túlnépesedés és francia elnéptelenedés, az olaszok kivándorlók kérdése és a fascista és demokratikus alkotmányok ellentéte. Sajnos a versengés a fegyverkezés.jen megindult, noha Grandi igyekszik diplomáciailag is közeledni. A két országnak nen szabad megismételni a háború előtti végzetes tévedésekot. Magyarország. Utód állanék, Ottó főherceget, aki most vizsgázik a luvaini egyetemen, jövőre Oxfordba vagy Uamüriageoe viszik tanulni, írja a Tines 30„