Lapszemle, 1930. május

1930-05-17 [1362]

lenül a hatalmakat illetik és ha a forma a döntő nem a tény, akkor mi azért fizetünk 1943«után reparációt, mert Görögországnak tartozunk csak, hiszen a reparácié nagyobb összege oda folyik, s ebben az esetben Bulgária azért fizet reparációt, mert Magyarország optánsait kell, hogy kártalanítsa*. Ami pedig a személyi összeférhet lenség vádját illeti erélyes szóval megállapítja, hogy az e tdcivtetben kovácsolt vád a talmi demokv ráciának fattyuhajtása. Az optánsok kártalanítáaa ellen támasztott vagyondézsma-j avas lat pedig csak politikai hangulatkeltés. Ilyenbe pedig a képviselőhdB nem mehet bele, elismeri, hogy a hadikölcsöhvalorizációt a karitatív segélyezés véglegesen meg nem oldja Kijelenti, hogy a kül földi tartozások és a magyar költségvetés keretének figyelembevételével a magyar kormány a hadi köles án-valorizációval foglalkozni kivan Ezután rámutat arra a nemzetközi atmoszférára, amelyben a hágai tárgya lások lefolytak és megállapit ja, hogy a háborús mentalitás még nem mult el teljesen és talán nem is jön el olyan idő. amikor csak az igazság dönti el a kérdéseket, de megállapítja, hogy az atmoszféra javult bár minden igazság annyit ér, amennyi erőt talpra lehet állítani ennek érdekében. Ha nem szenvedtünk volna gyakran abban a gyöngeségben,hogy nagy igazságokat akartunk védeni sikeresen, könnyebb lett volna a helyzetünk. Ausztriával szemben érvényesült ez a mentalitás neki leWtett az igazság, hogy sikerült vedelne zni Ausztria belehelyezkedett a maga saint-germaini szerződésének a helyzetébe, beletörődött sokkal könnyebben mint mi,a reviziót nem követelte és a lefegyverzés tekintetében semlegesen áll az egész szituációval szemben Mi azonban, akiknek országát darabokra hasították, nem vagyunk-e kötelesek kérdi a miniszterelnök, a kisebbségi kérdést ott ahol a szerződések értelmében tehet jük napirenden tartani, belenyugodhatunk e az egyoldalú lefegyverzésbe? Belenyugodhatunk-e abba ho/rv a revizió