Lapszemle, 1930. május
1930-05-14 [1362]
előtt vázolta olyan félreismerhetetlen világossággal, mint ahogyan eddig mSrtékadő olasz részről nem hallottuk. Hiszen küszÖbönáll Briandnak az u.n. páneurőpa -hadjárata, amely Franciaországnak egy nagysza—L T HL • i ii ~m — T — • i« i i MII "i —*M»mmm básn politikai akcióját foglalja magában közgazdasági lepel alatt., Az olaszoknál arról volt sző. hogy idejében jöjjenek ki a jövőre nézve egy saját programmal és ezzel uriand vitorlái előtt felfogják a szelet., De épen ezen alkalommal kellett nyilvánvalóvá válnia, hogy Romában ártalmasnak tartják a francia terveket 5s pontosan az ellenkezőjét akarják 5s kívánják. A londoni flottakonferencia nyilvánvalóan arra a meggyőződésre vitte az olasz politikát, hogy egy Franciaországgal való kiegyezés már nem várható, és hogy ezért szint kell vallani, hogy ott szerezzen barátokat, ahol azonos irányú érdekek léteznek, lirandi beszédében egyidejűleg tiszta helyzetet kell teremtenie arről 3 hogy hol áll a barát és hol az ellenfél. A francia-olasz vitatkozásoknak veleje az európai és az európai területeken kivül való status quo, amelyeken Olaszország igényeket támaszt. Szt Parisban azonnal fel is ismerték és alig képesek leplezni ijedtségüket. A fascista Olaszország tehát külügyminiszterének száján keresztül minden forma szerint annak az eszmének a hordozójává tette soagátj hogy a b>§kejfok^ kos értikkel,és hogy őket a szükségek és igények szerint revideálni kell. Hogy ezáltal a német r^izióa kijánBágp^ nek, 'azt senki sem tagadhatja; Még akkor sem, ha tudja sz ember, hogy Mussolini a revizió vagy a határok ujjárendezése alatt mindenekelőtt az olasz igények teljesítésit érti és hogy 7 egy olasz hatalmi blokknak megteremt5se természetesen elsősorban ezt a célt kivánja szolgálni, mégis bizonyára tisztában lesznek Olaszországon afölött, hogy ej^_J^en természejtü_j§r_dekjrözJ5j^g_ SSS^áPJÉSíLJüí 18 ÜSLJöLS.JSÖ&áJL.JSL kétségtelenül hasznára válik az összes erdekelteknek..
