Lapszemle, 1930. április
1930-04-11 [1361]
ketárgyalások során tiltakozzanak a pittsbourghi egyezmény meghamisítása ellen» Ebből a nyilatkozatból kiderül; hogy a párisi békekonferen cia milyen kétes eredetű deklarációk alapján döntött Magyarország sorsa ról s mennyire nem vették figyelembe pl a tótok kívánságait» Hlinkáek akkori memorandumukban Jehlicskának a "Pesti Hirlap" mai számában megjelent nyilatkozata szerint hangsúlyozták, hogy ők nem csehek, aem oaa szlovákok, hanem szlovákok és azok is akarnak maradni. Ezzel paralizál ni akarták a túród deklarációt, amely egy önálló tót nép létezését le tagadta s amellyel a csehek Parisban operáltak' Hlinka mért határozta el magát erre a párisi útra, mert tömegesen kapta a leveleket a tót néptői, amelyben átkozták a turóci deklarációt, amely a cseheket a Felvidékre beengedte. Kivel pedig a cseh-tót államot felborítani nem i> gen lehetett, ebben a párisi memorandumban azt kérték, hogy garantálja nekik a békekonferencia azt az autonómiát, amelyet Masaryk Pltts. bourghban igért és csak Paderewszky lengyel külügyminiszter környezeté nek biztatására változtatták meg a szöveget oly módon, hogy vagy plebiszcitumot rendezzenek a Felvidéken, vagy legalább autonómiát adjaxác. Elmondja aztán Jehlioska azt is, hogy Benes hogyan hiúsította meg a békekonferencia előtt való fellépésüket, B en es azzal erveit ellenük/ hogy Hlinkáek a Habsburgoknak és a Vatikánnak a kiküldöttei és nem a tót néppé t ma jd pedig Parisban ezután Hlinkáek elhatározták, hogy Amerikában pénat gyűjtenek az autonómista Járóhoz Hlinka hazamegy, Jehlioska pedig Nobellel eljön Budapestre, hogy itt a felvidék visszacsatolásának feltételeiről tárgyaljon. Jeh3Joska elmondja, hogy közös meggyözfiáésük volt ugyanis, hogy jobb lesz kiegyezni a magyar nemzettel, ebben megerősitették őket a párisi és varsói lengyel politikusok jóakara tu tanácsa, hogy a tótok a legjobban teszik, ha megegyeznek a magyarok kairAz osztrák-olasz barátság jelentőségét mérlegeli a "Budapesti
