Lapszemle, 1930. április

1930-04-29 [1361]

ló kiforgatása, mert amit jóvátételi fizetések ciméa fizetünk, az < külföldre megy és fizetési mérlegünket rontja és nemzeti vagyonunk károsodását jelenti, az a pénz azonban,, amely most az. A- és B -alapból az optánsok kezébe jut,, nemcsak fizetési mérlegünket javitja, hanem a nemzeti vagyai gyarapodását jelentí

s ami bizonyitjaj hogy itt nem jóvátételi terhek vállalásáról van szó> A második lényeges pontja a párisi m eredményeknek a döntőbírósági elv sikerült védelme^ amelyet dacára az elkeseredett cseh ellent állásnak az egész vonalon sikerült érvényesíteni, amennyiben a jövőben bekövetkezhető minden jogi vita, amely a je•gyg lenleg létrejött/megsértéséből keletkeznék a hágai állandó biróság elé vihető, Minden egyéb jogi ügybea pedig a magánfeleknek meg maradt az r jpga, hogy a vegyes döntőbíróság döntését kérhesse* A legdöntőbb jelentőségű momentuma azonban a párisi megegyezésnek kétségkívül az,hogy pénzügyi, szuverenitásunkat teljes egészében visszakaptuk és szabaddá m vált az ut egy nagyobb arányú államkölcsön felvételére., amelyre már Há gában megígérték a nagyhatalmak hathatós támogatásukat. Legfontosabb megitélési tényező a megegyezésben a kölosön lehetőségén kivül, hogy a jóvátétel és az optánsügyben létrejött megegyezés következtében Európának eme részén a súrlódási felület csökkent s a magyar politika útjából egy nagy követ sikerült elhárítani . amely valamennyi nemzetközi vonatkozásban mindig utjunkat állta* Hiszen köztudomású, hogy a há* ború óta elmúlt tiz esztendő alatt ellenfeleink egységes frontjának Hl voltunk kiszolgáltatva s hogy Apponyi Albert gróf egész nemzetközi tekintélyére volt szükségünk, hogy az éveken át húzódó optánsügyben ellenünk szóló döntés veszélyét elhárithassuk. A magyar külpolitika elmúlt tiz esztendeje ebben a tusakodásban merült ki* Kétségtelen tehát, hogy a párisi egyezmény következtében politikailag is felszabadultunk , és az elért eredményekért hálával tartozunk Olaszország enejgikus és hatékony támogatásának, másrészt igaztalanság voina meg nem becsülni