Lapszemle, 1930. március
1930-03-22 [1360]
akcióra, ugyancsak önkényesnek és tendenciózusnak minősitendő. A lap teljes bizonyossággal állíthatja, hogy Grandi egy hajszálnyit sem tért el eddigi álláspontjától. Ami pedig végül a párisi lapoknak különféle kombinációit illeti, mintha a jelentkező nehézségek azt sugalmaznák, hogy az olasz politikában változások történjenek; csak egy felelet lehet> az, hogy semmiféle változás sem fog történni, mert Itália bár kész közreműködni a megegyezéses, de cseppet sem enged már elismert jogainak védelméből. 1 Popolo d^Italia /ZO/ címében is kiemeli, hogy Itália magatartása változatlan és változatlan marad a franciák minden ármánykodása dacára is. Ez a lap is minden alapot nélkülözőnek minősíti, az állítólagos római angol-amerikai lépés hirét. A lap római szerkesztője G.P., hosszabb cikkben reagál azokra a francia'sajtóhangokra, , amelyek szemtelen merészséggel vitatják el Itáliától azt a jogot, hogy Franciaországgal valő paritást követeljen magának. A cikkíró megfordítja a kérdést és azt mondja, hogyan lehet az, hogy Franciaország letagadja az annakidején iashingtonban vállalt kötelezettséget, ahol már elismerte az Itáliával való paritást, legalább is bizonyos hajókategoriákra vonatkozólag. A washingtoni konferencia ota sok minden történt és ezek között is legfontosabb az, hogy Itália garanciát vállal Franciaország rajnai biztonsága érdekében. Ez a garancia tehát biztonságot ad Franciaországnak és következéskápen csökkenti annak védelmi szükségletét, mig Itáliára ujabb terheket ró, amelyek a fegyverkezés szükségességét vonják magukkal. Ha tehát a franciák az abszurditásig menőleg nem akarnak következetlenek lenni, és hálátlanak az undorodásig ugy becsületesen el kellene ismerniök Itália e téren hangoztatott jogait. A párisi sajtó azon lovagol, hogy Franciaországot óceáni védelmi szükségesség készteti nagyobb hajóhad fenntartására f mig Itáliának érdekei a Földközi Tengerre korlátozódnak.. A cikkirő erre ismét csak
